Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

zadi sírt tárt fel itt. A régészeti terepbejáráson nagy kiterjedésű település nyomai kerültek elő a területen, melyen belül a templom helye is azonosítható volt. A felszínen gyűjtött kerámia bizonyítja, hogy már a XIII. század előtt is jelentős település lehetett. Helynevünk a magyar ráró 'kerecsensólyom' madárnevünknek az -s melléknévképzős származéka. Valószínűleg olyan lakosai voltak a falunak, akik kerecsensólyommal vadásztak, vagy azokat tenyésztették. A település a Kéktó nevű nádas mellett terült el, innen vette a Kéktórárós nevet. 1456-ban, amikor V. László király Hunyadi Jánost megerősítette dél-alföldi birtokaiban, jegyezték le először nevét a hódvásárhelyi uradalomhoz tartozó pusztaként. 1462-ben, amikor Gáji Horváth Gergely megszerezte, már faluként említették. 1478ban, amikor a hódvásárhelyi uradalmat Dóczi Péternek zálogosították el, Rárós egy része is Dóczié lett, aki 1481-ben csereképpen újabb két jobbágy telket szerzett ~-on Rétkopáncsi Vince Imrétől és feleségétől. Az 1480-as években Serjeni László is birtokolt ~-on. 1549ben a ~-i jobbágyok is tanúskodtak a donáttornyai határpörben. 1551-ben Csulai Móré Katalint, 1553-ban Losonczi István lányait iktatták be - birtokba, amely ekkor már lakatlan volt, feltehetően az 1550—52-es Maros-völgyi hadjáratok idején pusztult el. 1555ben is elhagyottnak nevezte az adóróvó. 1557—58-ban 7 házat írt össze a defterdár --on. 1561-ben Sulyok Ferenc 8, Kendi Péter 10, Csáki László 5, özv. Losonczi Istvánné 5, Zay Ferenc 2 és özv. Kosár Benedekné 1 portát bírt ~-on, amely ekkor tekintélyes falu volt. A török összeírások szerint 1561-ben 33, 1571-ben 40, 1579-ben 30 magyar és délszláv család lakta a vásárhelyi náhijébe tagolt ~-t, amely feltehetően a 15 éves háború idején vált lakatlanná, és később sem települt újra faluként. írod.: Borovszky II. 263-265., CSMÉ. I. 162., FNESz. II. 400., Kristó 1981. 70., Maksay 1990. I. 285., MNM. RégAd. 12.R.I., Szeremlei II. 406—410., Vályi 1977. 26-28. 53-55. (B-H-V) Ráróstelek Csanád m. (1403: Rarosthelek, Rarusthelek; 1454: Rarosteleke) Borovszky Samu Nagyfalutól északra az Aranka és Maros között lokalizálta, Kovách Géza Pécska (Pecica) és Szemlak (Semlac) közé helyezte. Pontos helye, amelynek régészeti adatai nem ismeretesek, jelen ismereteink alapján nem dönthető el. 1722-ben a kamarai összeírásban 8 elhagyott telekkel Nagylak mellett szerepelt. Névfejtésére 1. a Rárós szócikket. 1403-ban Zsigmond király Tapsoni Anthimus Jánosnak adta. 1454-ben Anthimus Jánostól Hunyadi János szerezte meg. írod.: Borovszky I. 504., Kovách, Kézirat 107., ZsO. O/l. 2679. sz. (B-H-Sz) Resuga földje Zaránd m. ? (1232: Resuga) A Fehér-Körös közelében Gyula és Kisjenő (Chi§ineu-Cri§) között feküdhetett. 1232-ben említette azon oklevél, amelyben II. András király birtokokat adott vissza Csák Mik-