Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Rétkopáncs lós ispánnak. - neve a későbbiekben nem fordul elő a forrásokban. A hellyel kapcsolatba hozható régészeti adatok vagy leletek nincsenek. A helynévben szereplő Resuga valószínűleg személynév, talán a régi magyar Resu személynév továbbképzett alakja. Vö. 1138/1329: Resu. A birtokos személyraggal ellátott földje főnevünk 'birtoka' jelentésű. Nem biztos, hogy a helynév szerves részeként értendő. írod.: Blazovich 1985. 39., Fehértói 1983. 291., MNy. 1936. 32: 131. (B-H-Sz) Rétkert Csanád m. (1421: Rethkert; 1561: Rethkerth) Nagylak és Mezőhegyes között feküdt. Pontos helye bizonytalan, egyértelműen hozzá köthető régészeti lelőhely nincs. Lehetséges, hogy a mai Románia területén kellene keresni. Nem valószínű, hogy a Csanádpalota határában föltérképezett, késő középkort is megért faluhelyek egyikével is összefüggésbe hozható, Mezőhegyes környékének régészeti topográfiája pedig még nem készült el. A falunév a magyar rét 'lápos, vizenyős terület, kaszáló, legelő' főnév és a kert 'vetemények termesztésére használt (esetleg bekerített) terület' főnév összetétele. A kert másik jelentése e korban a mezei kert, amelyet legelőként használtak, és egy részét művelték. Jelen esetben a kert szó ez utóbbi jelentése szerepel. Sorsa a nagylaki uradaloméhoz kötődve alakult. 1421ben Nagylaki Janki János Csáki Lászlóval és Györggyel kötött örökösödési szerződésében tűnt fel neve. 1427ben Zsigmond király Nagymihályi Albert vránai perjelnek adományozta a nagylaki uradalommal, amely 1454 táján a Hunyadiaké lett. 1464 körül, amikor a nagylaki uradalmat Mátyás király a Jaksicsoknak adta, ők kapták --et is. Egy része viszont a csanádi püspök birtokába került. 1518-ban az aradi káptalan Jaksics Pétert ~-i birtokán idézte meg. 1550-ben Nagymihályi Sándor és Gábor tiltakoztak eladományozása ellen. --et Fráter György és Petrovics Péter is meg akarta szerezni, ám a török az 1550—52-es Maros-völgyi hadjáratok idején elpusztította. Nem is települt újra. 1561-ben özv. Dóczi Miklósné, Jaksics Erzsébet birtokaként jegyezték fel pusztaként. írod.: Borovszky II. 509., Krassó IV. 49., Maksay 1990. I. 288. (B-H-Sz) Rétkopáncs Csanád m. (1231: Cupanch; 1481: Rethkopancz; 1552: Rekopanczy; 1561: Rethkopanch) Hódmezővásárhelytől délnyugatra a Nagyrét közepén állt az egykori Kopáncsi-sík (tó) partján. Hódmezővásárhely délnyugati határában Szeremlei Samu tévesen a volt Técsy-tanyába teszi a település központját. 1894—95ben Oláh Imre azonban hiába kereste itt a falu templomát, csak szórványos leleteket talált. Végül XVIII. századi térképek segítségével a híres őskori lelőhely, a Zsoldos-tanya közvetlen környékére lokalizálták a falut, amit a felszíni leletek is alátámasztani látszanak, habár az Árpád-korból és a késő középkorból itt is csak szórványos leletanyag jelentkezik. Névfejtésével kapcsolatban 1. a Mezőkopáncs szócikket. A - falu-