Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

ségekkel. További története Gyula város történetének része. írod.: GyO. 10., Karácsonyi II. 319. (B-H-Sz) Szentpál Arad m. (1332-37: Zethunpauli; 1392: Zeenthpal, 1471, 1561: Zenthpal) A Szárazér jobb és a Szentpáli-ér bal oldalán Aradtól északnyugatra állott, a mai - (Sinpaul) középkori elődje. Az aradi káptalan 1392-ben Pél felől bejárta határát. Ekkor a Szárazér, Ataztornya Hath, a ~-ról Aradra vezető út mint határpontok kerültek említésre. A település régészeti kutatottságáról vagy előkerült leletekről nincsenek ismereteink. A falu templomát védőszentjéről, Szent Pál apostolról nevezték el. Plébániáját 1332—37 között a pápai tizedjegyzékben említették. Papja, János 3 báni dénárt fizetett. 1406-ban a Szeri Pósafiak az aradi káptalan előtt tiltakoztak amiatt, hogy Kerekegyházi Pál fia Miklós mester és társai a Szentpál, Háromfülű és Árok nevű birtokaikat használják. 1471-ben a Szeri Pósafi István birtokait Guti Országh Mihály nádornak és Nádasdi Csongor Jánosnak adományozó oklevélben mezővárosként említették, hozzá tartozott Háromfülű, Deszk, Géled, Kölp, Ménesi, Bike, Bodorlaka és Ötvenablaka. 1500-ban az Országhok kezén volt a sződi kastély tartozékaként. - a településekben szegény Szárazér melléki területen feküdt a körülötte lévő hatalmas, tágas földterületek között, amelyeknek gazdasági központja volt, ezért nevezték 1471-ben mezővárosnak. 1561-ben özv. Kaczkffi Litteratus Györgyné 10, Mágocsi Gáspár és Liszti János 15, Pethő János 3, Nagy Balázs 5 és Pethő Péter 3 adófizető portával rendelkezett --on, amelyről 1567-ben 37 család 7435 akcse, 1579ben 30 család 9535 akcse adót fizetett. A XVI. század második felében kevert, magyar és déli szláv népesség lakta, amely feltehetően a 15 éves háború idején hagyta el. írod.: AR. 156. sz., Cs. I. 765., FNESz. II. 486: Somogy szentpál., Káldy-Nagy 1982. 143—144., Maksay 1990. I. 107., Márki I. 184., Mon. Vat. 1/1. 161., Oláh 1938. 28., Oláh 1985. 67., ZsO. I. 2462. sz., II. 4890. sz. (B-H-Sz) Szenttamás Arad m. (1331: Sancto Thoma; 1485: Zenthtamas) Arad és Pécska (Pecica) között Tornyától (Turnu) délkeletre feküdt. A településsel összefüggésbe hozható régészeti adatokkal nem rendelkezünk. A falu neve a templom védőszentjével, Szent Tamással kapcsolatos. Területén ma állami gazdaság és vasúti megálló (Sintoma) található. Egykor HódosSzenttamásnak is nevezték. Neve 1331ben a ~-ra való Bence nádori ember nevében tűnt fel. A nagyobb helyek közé tartozott a XIV. században, mert plébániája volt, amelynek papja, Mihály az 1334. évi első jegyzék szerint 4 garast fizetett a pápai tizedszedőknek. Elnéptelenedésének ideje ismeretlen. 1567ben és 1579-ben területét Varjas lakói hasznosították. írod.: Cs. I. 779., FNESz. II. 566., Káldy-Nagy 1982. 139-140., Kovách 1995. 16. 22-23. 25., Márki I. 215., TF. I. 185.