Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

rása hegyeknek vesz." A falu neve valóban a bán méltóságnévből, valamint a hegy, az Alföldön 'domb, halom' jelentésű főnév -s melléknévképzős alakjából tevődik össze. Maga a bán főnevünk a szerb-horvát nyelvből került a magyar nyelvbe. Talán Maróthi János bán alapította. Mindenesetre létezését első említésnél jóval korábbi időtől feltételezhetjük. 1510-ben a gyulai uradalom részeként sorolja fel a Brandenburgi György részére kiadott adománylevél. 1515-ben ide távoztak a Kis testvérek Ravazdi Péter birtokáról, Baktornyáról. 1527-ben Perényi Péter Cserni Jovan ellen indult hadai itt gyülekeztek. Az 1551—52-es török hadjárat idején lakói szétfutottak, de újra letelepültek. 1561-ben mint Gyula várához tartozó településnek 20 portáját jegyezték fel, több szegény és puszta telek mellett. Az 1567-es defterben 107, az 1579-esben pedig 106 magyar adófizetőjét hagyományozták ránk. A nagyobb települések közé tartozott a XVI. században. A 15 éves háború idején, 1596-ban pusztult el. írod.: Blazovich 1983. 35—41., Borovszky II. 23-24. 386., EtSz. I. 267., Káldy-Nagy 1982. 27. 276-280., Kniezsa 1974. I. 74., Maksay 1990. II. 1016., Szatmári-Vágó 1993. 17-27., TESz. I. 236. (B-H-Sz) Bánkamarás 1. Kamarás (Zaránd m.) Bánkuta Zaránd m. (1488: Banchwtha; 1510: Bankwtha) Pontos helye régészeti lelőhelyhez egyelőre nem köthető. A mai Bánkút mellett talált település még az Árpádkorban elpusztult, s nevét nem ismerjük. Valószínű azonban, hogy - ezen a környéken fekhetett. A magyar bán méltóságnév és az -a birtokos személyraggal ellátott kút főnév összetételéből keletkezett helynév. Az akkori korban különösen becses kutat Maróthi János bán birtokolta, talán ásatta. A falu neve ezt a tényt rögzíti. Talán Maróthi János bán alapította. Mindenesetre létezését első említésénél jóval korábbi időtől feltételezhetjük. 1488-ban a király birtoka volt. Mint a gyulai uradalom része került 1510-ben Brandenburgi György birtokába, amelynek 1561-ben 20 adózó, több szegény és puszta portája volt. Az 1567-es defterben a zarándi náhijéhez tartozó - 47 lakójának, az 1579-es defter 82 magyar adózójának nevét örökítette meg. A XV. században tehát a népesebb települések közé tartozott. A 15 éves háború idején pusztult el. írod.: GyO. 57., Káldy-Nagy 1982. 27. 291., Karácsonyi III. 93—96., Maksay 1990. II. 1016., Márki I. 223., Szatmári-Vágó 1993. 17-27. (B-H-Sz) Bán vásári Zaránd m. (1561: Ban wasary) A Zaránd (Zarand) és Szentanna (Sintana) között fekvő Nemesvásári közelében, Pankota (Pincota) felé lehetett. A régészeti feltárás hiányában pontos helye ismeretlen. A falu neve a bán méltóságnév és a régi magyar -i helynévképzővel ellátott vásár 'vásártartási joggal rendelkező település' összetételéből keletkezett. Az előnév talán Maróthi János macsói bán emlékét őrzi. 1532-ben a Farkas családé, 1553-ban pedig a Losoncziaké volt.