Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Kigyóskuta Csanád m. (1456: Kygwskutha) Csókás és Varjas között sorolja fel az oklevél Csanád megyében. Feltehetően a mai Hódmezővásárhelytől délkeletre felehetett. A helynév előtagja a magyar kígyó állatnév -s képzős származéka. Utótagja a kút 'forrás, ásott kút' főnevünk -a birtokos személy raggal ellátott alakja. A helynév eredetileg talán víznévként volt használatos, s később került át a név a környező területre is. 1456-ban V. László király a korábban megszerzett hatalmas Békés és Csanád megyei birtoktesteket végképp Hunyadi Jánosnak adományozta. A hódmezővásárhelyi uradalom részeként említi az oklevél pusztát. Neve a későbbiekben nem fordul elő. Írod.: Blazovich 1985. 71., FNESz. I. 729.. Kálmán 1973. 143., Kristó 1981. 70. (B-H) Kinged Arad m. (1334, 1439: Kynged; 1530: Kynget; 1560: Kynghed; 1561: Kynged) A falu pontos helye régészeti lelőhelyekkel még nem azonosított, egyértelműen hozzá köthető emlékanyaggal sem rendelkezünk, Pécska (Pecica) mellett állt, ugyanis a pápai tizedjegyzékben Sziondával együtt említették, és ma is határnév Pécska (Pecica) és Tornya (Turnu) között. - falu neve személynévi eredetű. Alapja a magyar Kunigunda női név, amely a német Kunigunde latinosított változata. A helynév a Kunigunda személynév becézett Kinga: Kinge alakjának -d helynévképzővel ellátott származéka. Plébániás hely volt, papja, Póka 1334-ben 5 és 2 garas pápai tizedet fizetett. Albert király 1437-ben Marczali Imre és János valamint Berekszói Hagymási László temesi ispánok használatára adta. 1439-ben pedig a Marczaliaknak adományozta. 1446-ban a Szekcsői Herczeg—Hédervári perben fordult elő neve a tornyai uradalom részeként. Harapkói Botos György 1453ban eladta Hunyadi Jánosnak, akit 1454-ben az aradi káptalan be is iktatott. Mátyás király 1459-ben Melczer István fiának, Damjánnak adományozta a tornyai uradalmat és vele --et, ami ellen Szilágyi Erzsébet 1463-ban tiltakozott. II. Ulászló király 1502-ben et Monoszlói Erdődi Bálintnak adományozta, aki néhány év múlva eladta a Jaksics családnak. A falu a Jaksicsok leány ágának kezén maradt, majd Mágocsi Gáspár gyulai kapitány foglalta el. 1551—52-ben felégették, de újra települt. 1561-ben Zeleméri László 2 és özv. Dóczi Miklósné 4 portát bírt -en. A török defterek szerint 1567-ben a ~-en élő 20 család 5790 akcse, 1579ben 26 család 12 524 akcse adót fizetett. Lakosai a XVI. század második felében déli szlávok voltak. A 15 éves háború idején pusztult el, lakói nem telepítették újra. Írod.: Borovszky II. 279—281., Cs. I. 774., FNESz. I. 731., Káldy-Nagy 1982. 136-137.. Kálmán 1973. 30.. Kovách 1995. 16-17. 21-22. 28. 32-33., Ladó 1971. 74.. Maksay 1990. I. 285., Márki I 207. (B-H-Sz) Királyhegyes Csanád m. (1455: Kyralyhegyesse; 1456: Kyralhegyes; 1485: Kyralhegese alio nomine Nagheges; 1539: Kyralhegyesse) A mai