Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

település belterületén, a Nagy u. 83. sz. alatt több középkori sírt tártak fel 1940-ben, közülük az egyikben gyékénykoszorús, gyöngyös párta is volt. A temető kiterjedését nem tudjuk, s egyéb lelet a község területéről nem ismert. A középkori Királyhegyes helyét a mai településtől keletre mintegy 3 km-re, a Templom telek nevű határrészen lokalizálja a régészeti topográfiai munkákat elvégző Bodnár Katalin. Itt, az egykori Szárazér mindkét partján nagy kiterjedésű település nyomai láthatók, melynek a felszíni leletek alapján a X—XI. századtól egészen a XVI—XVII. századig tartott az élete. Az egykori falu közepén elszántott, kisméretű templomot jelölnek a téglatöredékek, ami körül az embercsontok tanúbizonysága szerint temető is volt. A falunév előtagja a magyar király méltóságnév, utótagja pedig a hegy 'halom' köznév -s melléknévképzős származéka. Eredetileg olyan királyi birtok volt, amely egy jellegzetes, csúcsban kiemelkedő, magasabb 'hegyes' halom környékén terült el. A Harapkói Botos lányok és férjeik 1455-ben adományt kaptak rá V. László királytól, de a király 1456-ban Hunyadi Jánost erősítette meg birtokában. 1463-ban a Hunyadiaké volt, eladományozása ellen tiltakozott Szilágyi Erzsébet. Mátyás király feltehetően a Vizesi Horváth családnak adta, tőlük a Jaksicsok kezére került. Jaksics Márk 1530-ban elzálogosította feleségének, Polixénának és leányainak. A ~-i jobbágyok 1549-ben hatalmaskodtak a Pitvaroshoz tartozó Algaz (Algoz) nevű határrészen. 1552-ben a falu a török Maros-völgyi hadjárata során elpusztult. 1560-ban a Jaksics lányok megosztoztak a birtokon. A XVI. század utolsó harmadában tovább bonyolódtak birtokviszonyai. 1579-ben 32 magyar család adófizetője volt a csanádi náhijébe tagolva. Túlélte a 15 éves háború idején a tatár pusztítást. Írod.: Bálint 1941., Bodnár 1986., Borovszky II. 283-284., Cs. I. 697., CSMÉ. I. 149., FNESz. I. 733., SzabSzatm. 94. (B-H-V) Királyi 1. Kiskirály, Szenteskirály (Zaránd m.) Királyság Békés, Csongrád m. (1461: Zylemires alio nomine Kiralsaag; 1561: Kiralssagh) A mai Eperjes és Fábiánsebestyén község határában található helye, amely lelőhelyekkel még nem azonosított, egyértelműen hozzá köthető emlékanyag nincs, még akkor sem, ha a Szentestől keletre elterülő Királyság pusztán két, a XI. századra keltezhető sír került elő bennük S-végű és sima hajkarikával, valamint bronz, rovátkolt karikagyűrűvel. Nincs bizonyíték ugyanis arra, hogy e két sír a település temploma körüli temetőből való. A falu templomának helye egyébként 1733-ban még meglátszott. A falunév Király-, előtagja a magyar király méltóságnévre utal, vagyis a település és földje eredetileg a király birtoka volt. Az utótagként szereplő -ság, régi magyar köznév 'domb, halom, erdős magaslat, erdő', amelynek az eredete azonban vitatott annak ellenére, hogy ez a szó ősi örökségünk a finnugor korból. Szilágyi Mihály a Zeleméresen letelepedett jobbágyokat ~-ra költöztette,