Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

1561: Kovászy) a mai Kovászi (Covásint) középkori elődje. Az először 1333-ban említett templomának kb. 30 m magas tornya a múlt század végén még látható volt. Márki Sándor a templom rajzát közölte, és a romok között végzett kincskereső ásatásról is beszámolt. A hellyel összefüggésbe hozható újabb régészeti adatok vagy leletek nem ismeretesek. A falunév nagy valószínűséggel a régi magyar Kovács személynévnek lehet a birtokviszonyt kifejező i képzős alakja. A személynév maga szláv eredetű, 1. pl. cseh: Kvas, lengyel Kwas személynév, melynek alapja egy 'kovász, élesztő; savanykás, erjesztett ital' jelentésű köznév. 1278-ban Pál bán végrendeletében ~-n lévő földjét, amelyet Katalin asszonytól vásárolt, az általa Sólymosra letelepített karinges ágostonosoknak adta egy Wolris nevű szolgával, feleségével, fiaival és egy ekéhez való ökrökkel. Ekkor a bulcsi apátnak is volt itt szőlője. Mint plébániás helynek 3 papja 1333-ban 44 báni dénárt, 1334-ben 14 garast, majd 3,5 garast, 1335-ben pedig 3 garas pápai adót fizetett a pápai tizedszedőknek. Neve 1358-ban is előfordult, 1367-ben pedig Vajda de Kuassy nevét jegyezték le. 1380-ig az aradi káptalan és prépost, 1380-tól 92-ig az aradi káptalan, 1392-től az aradi prépost, 1466-tól a Guti Országh család, 1486-ban János csanádi püspök, 1494-ben a Harasztinak birtokolták részben vagy egészben. 1511-ben a Haraszti lányok: Anna és Katalin fiúsítása és birtokba iktatása során merül fel neve. 1548-ban Petrovics Péter kapta Izabella királynétól. 1561ben Pásztori János 7, özv. (Kaczkffi) Litteratus Györgyné 7, Mágocsi Gáspár és Liszti János 12, Ábrahámfi István 6, Nagy Balázs 1 portával rendelkezett -n. 1466-ban, 1494-ben és 1561-ben oppidumként (mezővárosként) említették, ami azt bizonyítja, hogy környékének piaci központja volt. Gazdasági erejét növelte a Makra hegyen folytatott szőlőművelés. Sok más társához hasonlóan azonban mindenkori uraitól függött falunak vagy mezővárosnak tekintették, azaz több vagy kevesebb jogot adtak jobbágyaiknak. Írod.: Bossányi II. 332.. Cs. I. 764.. FNESz. I. 786., Kniezsa 1974. I. 285.. Kovách, Kézirat 11-12.. Krassó III. 494. IV. 45., Maksay 1990. I. 105., Márki I. 184.. Somogyi 1913. 154-155.. TESz II. 598.. TF. I. 180., ZsO. III. 2531. sz. (B-H) Koxol Csongrád m. (1280: Koxol) A Tisza mellett, feltehetően Hódmezővásárhely és Szentes között volt található 1280-ban -, amelyet a Bár-Kalán nemhez tartozó Marján (Morianus) a nyulak-szigeti (margitszigeti) apácákra hagyott. A Mindszent határában lévő Mórián helynév talán Marján nevét őrizte meg az utókor számára. A helynév valószínűleg puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Kiejtése feltehetőleg Kocsol lehetett. Egyéb adat híján csak utalunk a hasonló írású s kiejtésű korai személynévre, 1211: Boxa (Bocsa), 1237—40: Bocsa. Írod.: Fehértói 1983. 64., TF. I. 897. (B-H)