Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Edeles több szegény és egy puszta telke, 8 birtokos (Sárossi István, Társi Menyhért, Székely Péter, Pelbárth Tamás, Tóth Bálint, Pipályi Mihály, Egysokai Péter és Társi István) kezén volt. 1732-ben Asuka néven mint kamarai pusztát jegyezték le. A település nevének előtagja puszta személynév, amely már 1213/1550-ben előfordul Echy 1215/1550-ben Echi alakban. A személynév alapját a régi magyar ecs : öcs 'fiatalabb fivér' jelentésű főnevünk szolgáltatja. A falunév utótagja a fok köznév 'nagyobb vízzel közlekedő vízér' birtokos személy raggal ellátott alakja. írod.: Cs. I. 748., Fehértói 1983. 110., FNESz. I. 405., Maksay 1990. II. 1017. 1024., Márki I. 228., VR. 282. § 200., 376. § 157. (B-H-Sz) Edeles Békés m. (1332-37: Edeles; 1357: Edeleus; 1561: Edeles) Köröstarcsától nyugatra, a Kettős-Körös árterületének déli peremén helyezkedett el, és a régészeti leletek tanúsága szerint már az Árpád-korban fennállt. Templomának nyomai is megtalálhatók, és közelében a település két részét elválasztó vízmedren átvezető híd nyomait is meg lehetett figyelni. Az Edeles név eredete ismeretlen, és másik hasonló nevű települést sem ismerünk magyar nyelvterületről. Az ~ név puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Első említésekor, 1332-ben Tamás nevű papja 4 garas pápai adót fizetett. 1357-ből megtudjuk, hogy temploma Szt. Márton tiszteletére volt szentelve, birtokosa pedig a gerlai Ábrahámfi család. 1398-ban megyegyűlés színhelye, ahol Nadab-i Lőrinc békési ispán és Békés megye hatósága oklevelet is adott ki. 1461-ben fordul elő először nemesi névben: Edelesi Ambrus és Szabó Pál is tanúvallomást tesz Királyság telepítésével kapcsolatban. A század hetvenes éveiben (1472, 1473, 1478, 1479) sorozatban szerepelnek edelesi kisnemesek különböző peres ügyekben. 1482-ből van adat, hogy Muronyi Veér András is birtokot szerez itt az Ábrahámfiaktól. 1514-ben Radák Balázs szerezte meg Edelesi Gergely Edelesen lévő házát és nemesi kúriáját. 1532-ben leánynegyed révén a Simái család is részesedik a Veérek edelesi birtokaiból. 1552-ben 3 porta 4 forint adót fizetett. 1556-ban a Veér család, Radák László és Ispán Mihály van birtokosként felsorolva. 1561-ben Veér György és Veér András 5 adózó és több szegény portával rendelkezett ~-en. A török defter szerint 1558-ban 15 ház volt benne. 1567-ben és 1579ben 12 magyar család adózott a török összeírás szerint. írod.: AO. VI. 539., Bánffy okit. II. 198., BO. II. 11-14., Csáky okit. 1/1. 441-442., Dl. 4913. 15577. 45516. 74580. 74621., FNESz. I. 406., GyO. 176. 327. 402., Haan 1870/a. 69-70. 90. 101., 123-4. 153. 165., Iványi 1931. 165. 328. sz., Káldy-Nagy 1982. 247., Karácsonyi II. 89-90., Kristó 1981. 125., Maksay 1990. I. 163., MRT. IV/3. 8/5., TF. I. 505., Velics—Kammerer 1890. 203., ZsO. I. 5579. sz. (J) Ege Békés m. (1338, 1425: Egee; 1431: Ege; 1561: Egee) Gyomától délkeletre, a HármasKörös egyik mederágának déli partján