Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

E Ecsed 1. Öcsöd (Békés, Külső-Szolnok m.) Ecser Csongrád m. (1138: Ecer; 1266: Echey; 1553: Ether) Ma puszta Szentestől északkeletre. 1138-ban a dömösi egyháznak 65 kenyéradó szolgája lakott ~-en, akiket a 7. kenyéradó száznagyságba osztottak. A tatárjárás idején elpusztult, 1266-ban mint terra-t említik. Később, talán már a XIV. században feltehetően kunok szállták meg területét. 1561-ben Külső-Szolnok megyében jegyezték fel. Ekkor Lajos Mihály és András 12 portát bírt — en. 1567-ben 28, 1579-ben 21 magyar adózójának nevét jegyezték fel a török összeírok, akik 11 000 és 18 000 akcse adót fizettek mint hászbirtok lakói. A 15 éves háború idején néptelenedett el véglegesen. A templomának romjai Szentestől északkeletre a Veker-ér déli partján ma is láthatók, 1733-ban még a tornya is állott. 1961ben a műemléki állagmegóvást megelőzően régészeti kutatást végzett Pamer Nóra. A téglalap alakú hajójú s a nyolcszög 3 oldalával záródó szentélyű templom építését a XIV. századra teszi, pusztulása 1566-ban következett be. Horváth Ferenc megfigyelése szerint azonban biztosan volt Árpád-kori előzménye is, amely terméskő és tégla vegyes felhasználásával készült. A század elején a templom körüli temető 6 sírját tárták fel, az egyikben I. Endre király dénárja került elő. A lelőhely szisztematikus terepbejárása ezideig még nem történt meg, ezért a település pontos kiterjedését, élettartamát nem ismerjük. Csak egy szórvány középkori kályhacsempe utal a településre, amely azonban igényes, tehetős tulajdonosra enged következtetni. A domborművesen mintázott, háromszög alakú csempén egy koronás, jogaros nőalak és szakállas, bajuszos, ruhátlan férfi látható. A falunév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév valószínűleg német eredetű, vö. az Ascher személynévvel. Vannak olyan vélemények is, melyek szerint a régi magyar ecs : öcs 'fiatalabb fivér' főnevünk a falunév alapja. írod.: EtSz. I. 1474., Fehér-Éry—Kralovánszky 1962. 174. 28., FNESz. I. 405., Györffy 1990. 274—304. térkép., Káldy-Nagy 1982. 26. 191. 396., Maksay 1990. 447., KJM. Ltsz.: 57.13.1., Szabó D. 1936. 132. 133. 135. 203., Szarka 1940. 15., Széli 1941. 173., TF. I. 894., Zsíros 1990. 16. 40-41. 84. (B-H-V) Ecsfoka Zaránd m. (1465: Wechfoka; 1561: Egh soka) Márki Sándor és Kovách Géza szerint a Fehér-Körös és a Csiger összefolyásánál Szöllőscsigerel mellett a Csiger erdőben feküdhetett. Maksay Ferenc Seprős vidékén lokalizálta. Vele kapcsolatos régészeti adatok nem ismeretesek. 1465-ben királyi ember nevében tűnt fel. 1519-ben a Majsaiak (Massaiak) nem iktathatták be magukat, mert az i nemesek (Fejér, Ecsfoki, Marthon) tiltakoztak ez ellen. Kisnemesi falu lehetett. 1561-ben, amikor nevét tévesen Egh soka-nak írták, hat adózó portája,