Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

ő telepítette, és az ő nevéről nevezték el. A falu neve a magyar Bogu : Bog személynév -d helynévképzős származéka. A személynév legelső előfordulása 1138/1329-ből ismert. Eredetére, megfejtésére több lehetőség is adott, etimológiája nincs egyértelműen tisztázva. 1403-ban Maróthi János bán kapta adományul a gyulai uradalom részeként. 1527-ben Gyula egyik utcájának (városrészének?) a neveként tűnt fel, amelyben 1528-ban 44 család lakott. írod.: Fehértói 1983. 57., FNESz. I. 135: Bag., Karácsonyi II. 21., Kovalovszki 1965. 180., Olasz 1959/b. 32., SzabSzatm. 126. (B-H-Sz) Bak Arad m. (1333-35: Mok, Botk, Bok; 1436: Bak; 1451: Vak; 1561: Bak) Lippától délnyugatra a Maros mellett Opálos (Páuli§) és Szabadhely (Simbáteni) között állt. Pontos helyéről, régészeti kutatottságáról vagy előkerült leletekről nincsenek ismereteink. A falu neve puszta személynévből keletkezett. Bok; Bocu; Boc magyar névadással. A személynév alapja a magyar bak 'kecskebak, a kecske hímje' jelentésű főnév, amely német, valószínűleg bajor-osztrák eredetű szó. Az Arad megyei középkori közéletben jelentős szerepet játszott Baky család ősi birtoka. Plébániájának papja, Kelemen 1333-ban 23 báni dénárt, 1334-ben 5 garast és 1 báni dénárt, a második jegyzéken 13 báni dénárt, 1335-ben pedig 1 garast fizetett. A ~-iak ügyei kapcsán a középkor során végig szerepel neve az oklevelekben. 1511-ben pl. Fekete Boldizsár továbbá Mihály, Miklós és Gergely vettek részt ~-ról az eseményen, amikor Haraszti Ferencet, Arad megyei ispánt mások mellett Arad megyei birtokaiba is beiktatta a budai káptalan. 1561-ben Baky Menyhért és Méregh Ferenc birtokolták. Feltehetően az 1551—52-es háborúk idején néptelenedett el. írod.: Cs. I. 766., Fehértói 1983. 58., FNESz. I. 141., Krassó III. 494., Maksay 1990. I. 102., Márki I. 192-193., TESz. I. 221., TF. I. 173. (B-H-Sz) Bakád egy ház Békés m. (1403: Bakadeghaz) Régészeti lokalizálása még nem történt meg. A falu neve eredetileg a magyar Baka : Baca személynév -d helynévképzős származéka volt, amelyhez az -egyház utótag már csak akkor járult hozzá, amikor a feltehetőleg tatárok által elpusztított településnek csak a temploma, az egyháza maradt fenn. Elképzelhető a magyar Bucud személynévből való származtatása is, feltételezve egy Bucud (Bukud) > Bókod > Bakád nyíltabbá válási hangtani folyamatot. 1403-ban a gyulai uradalom részeként szerepel Zsigmond királynak Maróthi János részére kiadott adomány levelében. A templommal is rendelkező Árpád-kori település feltehetően a tatárjárás idején pusztult el. Nem települt újra, helyét a későbbiekben mint pusztát hasznosították, amint ezt XV. századi neve is mutatja. írod.: Fehértói 1983. 38. 58. 66., FNESz. I. 141: Bakabánya., GyO. 8., Karácsonyi II. 21-22.