Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Bánhegyes Baktornya Arad, Csanád m. (1446, 1455: Bathornya; 1453: Baktor­nya; 1463: Baakthornya; 1561: Baktor­nya) Battonya mellett a Szárazér túlsó partján állt. Pontos helye azonosíthatat­lan. Az is elképzelhető, hogy Tornya, a későbbi mezőváros egy része volt. Ré­gészeti leletei nem ismeretesek. Nevé­nek előtagja a magyar Bak személynév, míg utótagja a birtokos személy raggal ellátott 'bástya, erődítmény' jelentésű torony szó. 1446-ban a Szekcsői Her­czegek Héderváriak elleni perében buk­kant fel neve. A toronyi uradalom ré­szeként említették. 1453-ban a kerek­egyházi uradalom részeként került a Harapkói Botosoktól Hunyadi János kezébe, 1463-ban Szilágyi Erzsébet til­takozott elidegenítése ellen. Az 1500-as évek elején a Ravazdi család is birtoko­sa volt. Innen származik az a Kis Ger­gely, aki urát, Ravazdi Pétert Dózsa nagylaki győzelme után karóba húzta. A falu lakossága megcsappant az 1551—52-es török hadjáratok idején. Az 1557—58. évi defter 11 adófizető nevét őrizte meg. 1561-ben a dika ké­szítője nem talált adózót. Birtokosai­ként Ödönfi Ferencet és Serjéni Pált je­gyezték fel. Az 1567-es defter 12, az 1579-es 11 adófizetőjének nevét hagyo­mányozta ránk. A 15 éves háború ide­jén pusztult el. írod.: Blazovich 1983. 35—41., Borovszky II. 21—22., Fehértói 1983. 58., FNESz. I. 141: Szentetornya., Káldy-Nagy 1982. 121., Maksay 1990. I. 283. (B-H-Sz) Balberény 1. Berény (Békés m.) Bálványos Arad m. (1561: Bálványos) Mikelaka (Micálaca) és Öthalom (Glogovác, Vladimirescu) között terült el a Maros mellett. A tele­püléssel kapcsolatba hozható régészeti adatok nem ismeretesek. A helység neve a magyar bálvány 'kőoszlop, ha­tárkő' főnév -s melléknévképzős szár­mazéka. 1388-ban az aradi káptalan birtoka volt. Feltehetően az egész kö­zépkoron át az ő tulajdonában állt. 1561-ben 2 portáját írták össze az aradi káptalan birtokán. 1567-ben 9, 1579­ben 12 adózóját jegyezték fel a defter­készítők. A 15 éves háború idején pusztult el. Az 1723-as Mercy térképen szerepel, ma is ismert határnév. írod.: EtSz. I. 262., FNESz. I. 87., Káldy-Nagy 1982. 11. 109-110., Maksay 1990. I. 102., Márki I. 193., TESz. I. 234. (B-H-Sz) Bánhegyes Csanád, Zaránd m. (1510: Banhegyesse; 1515: Banhegyes 1561: Banhegiese) A mai Magyarbán­hegyes környékén ugyan 1929-ben kályhaszemtöredékek és középkori épü­letmaradványok mellől származó más edény darabok is előkerültek, sőt 1971­ben a határ északi részén egy templom­mal és temetővel rendelkező középkori faluhelyet is megfigyeltek, ennek elle­nére a középkori - pontos helye egye­lőre azonosíthatatlan, s ezért egyértel­műen hozzáköthető régészeti leletekkel sem rendelkezünk. - Borovszky Samu szerint: „Nevét Maróti János macsói bánnak köszönheti, aki 1420 körül tele­pítette." Szintén ő írja Mezőhegyesre vonatkoztatva: „Nevét a határában levő halmoktól vette, melyeket a nép eszejá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom