Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

nak és temetőjének nyomai Hódmezővásárhely északi szélén a múlt században még meglátszottak, ám az sem kizárt, hogy a Szentes melletti Szentlászló környékén lokalizálható. Az - helynév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A személynév azonos a bibliából jól ismert latin Ábrahám-mai, amelynek legelső előfordulása nyelvemlékeinkben 1138/1329-ből ismert Ábrahám alakban. Eszerint a falu valószínűleg alapítójának nevét viseli. Nevét 1446-ban a Szekcsői Herczeg és Hédervári családok perében említik a hódmezővásárhelyi uradalom részeként, valamint 1472-ben Szentlászló három részre osztásakor elhagyott helyként örökítették meg. írod.: Benedek 1990. 274—275., Borovszky II. 3., Fehértói 1983. 23., FNESz. I. 52., MTT. VI. 28., Petkó 1901. 30-33., Széli 1940. 175-176., Szeremlei I. 286. (B-H) Abzakuta Zaránd m. (1418: Abzakuta) A Lökösháza és Dombiratos közötti mezőségi vidéken vagy Erdőhegy (Pádureni) mellett terült el. Pontos helye topográfiailag nem azonosított. 1418-ban a gyulai uradalom részeként említették. Neve a forrásokban többször nem fordul elő. L. még az Apácaegyház szócikket. írod.: Cs. I. 724. 744., GyO. 10., Márki I. 346. (B-H-Sz-K) Acsa Csanád, Csongrád m. (1427: Acha) Helye pontosan nem lokalizálható, régészetileg nem azonosított. Neve feltehetően személynévi eredetű. 1427-ben, amikor Nagylakot és tartozékait Zsigmond király Nagymihályi Albertnek adományozta, mások mellett ~-t is neki juttatta. - nevű hely az 1557—58-as defterekben Gyúr és Bábocka között szerepel. írod.: Cs. I. 693., Sztáray okit. I. 59—60., Velics—Kammerer 1890. 203. (T) Ajtón} monostora Csanád m. (1315: Ahtonmonustura; Ahton Monustura; 1329: Hohtunmonustura, Ahtunmonustura; 1352: Achton; 1355: Ahtunmonustur) Szemlak (Semlac) és Pécska (Pecica) között a Maros partján állt. A kolostor romjai 1992-ben kerültek felszínre. A bukaresti Művészeti Intézet munkatársai 1993-ban és 1994ben jelentős ásatásokat végeztek ~-on. Ennek eredményeként honfoglalás kori sír és XIV. század eleji faragott kövek tömege került a felszínre, valamint a monostor támfalait találták meg. A helyszíni vizsgálatok azt igazolják, hogy a Maros a XV. században medret változtatott, délre kanyarodva elmosta a monostort, következésképpen maradványainak többsége a Maros medre alatt van, vagy elvitte a víz. Ezzel magyarázható, hogy 1415-től kezdve az írásos utalások megszűnnek. Az Ajtony nemzetség ősi nemzetségi temetkező helye és monostora volt, amelyet bencés barátok laktak. Vajon a nemzetség fejéről, a Szent István király korabeli Ajtonyról vette-e nevét vagy ennek valamelyik hasonló nevű maradéka építette, azt ma már nem dönthetjük el. A helynév első, Ajtony tagja személynévi eredetű, míg utótagja az — a bir-