Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Alabian tokos személyraggal ellátott magyar monostor főnév. A magyar Ajtony személynév (később nemzetségnév) őse egy török eredetű Altyn személynév, amelynek jelentése végső soron megegyezik a köztörök Altun: Altyn 'arany' szóval. Első írásos említése Sörös Pongrác szerint 1204 majd 1219. A birtokot 1315-ben I. Károly király visszaadta az Ajtony nembeli (Szuhai) Balázs fia Jánosnak. 1329-ben is a család birtoka volt. 1352-ben és 1355ben Ószőllős mint - területéből kiszakított birtok fordult elő. Mivel a monostort feltehetően a tatárok dúlása idején felégették, utána pedig nem építették újra, a hozzá tartozó területet a környező birtokokhoz kapcsolták. Neve 1355 után nem fordul elő. írod.: AO. VI. 410., Borovszky II. 3—6., EtSz. I. 41., Kovách 1995. 15. 17., Kristó-MakkSzegfű I. 74., Sörös 1912. 444. (B-H-K) Ajtós Békés m. (1404: Aythos; 1490: Aythos; 1517: Aythos) Nevét onnan vette, hogy első lakosai a királynak vagy a békési várnak ajtónállói (ajtósai) voltak. A mai Gyula és Ajtósfalva közötti területen több olyan — Árpád-kori és/vagy késő középkori leletanyagot szolgáltató — lelőhely található (Gyula 18-21, 32-35. sz. lh.), amelyek közül néhány (Gyula 18-21, 27. lh.) valószínűleg a középkori Ajtós falu részét képezte. Feltehetően kisnemesek lakták, közülük az Ajtósiak a legismertebbek. Az ő nevükben fordul elő - először 1404-ben. Később (1464) Szakoli László békési váraagy, Maróthi Mátyus (1476) és Corvin János is birtokos itt. Az Ajtósiak és leszármazottaik más kisnemesek mellett a XVI. században is birtokosok voltak a faluban. Gyula első török ostroma idején, 1556-ban lakosai szétfutottak. A falu nem települt újra. A világhírű német művész, Albrecht Dürer édesapja Ajtóson született, és innen vándorolt ki Németországba. írod.: FNESz. I. 63., Haan 1878. 6. 22., Implom 1940. 50., Karácsonyi II. 9—11., Szatmári 1991. 56—60. (B-H-Sz) Alabian Zaránd m. (1394: Alabyan; 1510: Alabyan; 1525, 1561: Alabian) Az egykori település pontos helye a Békéscsaba-Gyula közötti főút és a Fehér-Körös régi medre között, a Póstelekre vezető bekötőút két oldalán (Gyula 63. sz. lh.) található. A területén gyűjtött leletanyag az Árpád-kortól kezdődő folyamatos megtelepedést igazolja. A templomának és temetőjének helyére a lelőhely délkeleti szélén lévő kisebb kiemelkedés, s az azon előforduló középkori tégladarabok és* kiszántott embercsontok utalnak. Karácsonyi János szerint a falu neve talán kun vagy besenyő személynévből származik. Számos adat bizonyítja, hogy a XIV. század első felétől (1348) a XV. század közepéig (1420) az Erdőhegyi és a Siket családot uralta. 1510-ben már a gyulai uradalomhoz tartozott. 1525-ből kétkövű malma és kallója ismeretes. Lakosai 1552-ben a török elől elmenekültek, 1556-ban ugyancsak. 1559 nyarán Drága Balázs bíró vezetése mellett települt újra. Az 156l-es dica szerint puszta volt. Lakói,