Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

1552-től Mágocsi Gáspár foglalta el. Tót Miklós bírósága idején Bornemissza Benedek gyulai főkapitány tette rá a kezét, de a Mágocsiak visszaszerezték. 1557—58-ban 12 család élt -on. 1561-ben Mágocsi Gáspár 14 adófizető portával rendelkezett ~-on. 1560-ban 21 család 3774 akcse, 1570ben 22 család 8351 akcse adót fizetett. Lakói magyar nemzetiségűek voltak. Feltehetően a 15 éves háború idején lett lakatlan. Írod.: Borovszky II. 614-615., Maksay 1990.1. 290.. Vass 1980. 37. 49-50. (B-H-Sz) Ulma Zaránd m. (1232: Ulma) Gyula és Kisjenő (Chisineu-Cri§) között, a Körös mellett feküdt közelebbről meghatározhatatlan helyen. Rá vonatkozó régészeti adatokkal nem rendelkezünk. A helység neve talán a régi német Ulma pataknévvel hozható kapcsolatba illetőleg egy 'nedves, folyik' vagy pedig egy 'forgat, görget' jelentésű indoeurópai szótő származéka. II. András király és IV. Béla ifjabb király eltérő birtokpolitikájából következően Csák Miklós ispán birtokaiban változások álltak be. 1232ben számos korábbi birtokát újra adományozta számára IV. Béla király, így ~-t is, amely a későbbiekben nem került a források közé. Feltehetően nem élte túl a tatárjárás idejét. írod.: Blazovich 1985. 39., FNESz. II. 704. (B-H-Sz) Úrnépe Csanád m. Hódmezővásárhelytől keletre az egykori Kakasszék-ér északi partján volt a település. Templomáról Szeremlei Samu 1893-as ásatásából tudjuk, hogy döngölt agyagalapozásra, téglából épített egyhajós épület volt, melynek építőanyagát (kb. 8000 téglát) azonban már korábban elhordatott a föld akkori tulajdonosa. A templom körüli temető sírjaiból S-végű hajkarika és karperecek kerültek elő, amelyek a XI. századi korhatározást támasztják alá. A régészeti terepbejáráson sikerült azonosítani a lelőhelyet. A felszíni leletek nagy kiterjedésű Árpád-kori falura vallanak, amely a tatárjárás alatt pusztulhatott el. Egy úr által telepített falu volt, melynek népe itt talált otthonra. Megjegyezzük, hogy az Árpád-korban az úr főnév és származékai személynévként is használatosak voltak. 1462-ben, amikor Gáji Horváth Gergely Hódvásárhelyt megkapta a királytól, Úrnépe puszta is a kezére jutott az uradalom részeként. Neve 1478-ban is szerepelt, amikor Dóczi Péter zálogba vette Gájitól. A település feltehetően már a tatárjárás idején elpusztult, területét a későbbiekben pusztaként hasznosították. írod.: Fehértói 1983. 365. 367., FNESz. II. 707. Úrhida. Úrkút., Imre 1984. 589., Kálmán 1973. 46., Regénye 1979., Szakály 1993. 275., Szeremlei II. 442—446. (B-H-V)