Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

zá nem köthető. A falunévvel kapcso­latban 1. a következő Szilas szócikket. Szilágyi Mihály, Maróthi Lajos és Má­tyus - nevű birtokát elfoglalta, és lakó­it az ezen birtok határain belül fekvő másik birtokra költöztette, amelyet Kunágotának nevezett. A per, amelyet 1461 és 1463 között folytattak, nyomán a Maróthiak mindkét birtokot vissza­kapták. Neve 1506-ban is szerepelt. ­mint puszta az 1567-es és 1579-es def­terek szerint Kunágota falu közelében feküdt, és annak lakói használták. Neve ma is határnév. írod.: AR. 374. sz., Cs. I. 745., Káldy-Nagy 1982. 118., Pataki 1973. 134. (B-H-Sz) Szilas Zaránd m. (1332-37: Zilas; 1463, 1561: Zylas) Székudvar (Socodor), Simánd (§imand) és Nadab (Nadab) között feküdt. A te­lepülés pontos helyéről, régészeti kuta­tottságáról vagy előkerült leletekről nincsenek ismereteink. A falunév a ma­gyar szil 'szilfa' növénynév -s mellék­névképzős származékából alakult. Olyan helyre utal, ahol a névadás idő­szakában jellemző volt a sok szilfa. 1332—37 között mint plébániás hely tűnt fel. Pál nevű papja 3 garast fizetett a pápai tizedszedőknek. 1394-ben emlí­tik, hogy a székudvar-simándi országút mellett feküdt. Ma már nem dönthető el, hogy az a szilasi telek, amelyet Majsai (Massai) Benedek és felesége, Zsófia elcseréltek Pipályi Balázzsal és Lőrinc Alberttel, ~-ra vonatkozik-e. 1477-ben ~-i Jánost és Gergelyt, vala­mint --i Mátét királyi emberként emlí­tették. 1528-ban a Majsaiak (Massaiak) részüket a Pipályiákkal cserélték el. 1532-ben Dordáncz Lőrincet ~-i em­bernek nevezték. 1561-ben ~-t neme­sek birtokaként írták a tizedjegyzékbe. További adatok --ról nem ismeretesek. írod.: AR. 602. sz., FNESz. II. 581., Kálmán 1973. 167., Krassó III. 439., Maksay 1990. II. 1022., Márki I. 248. 357., Mon. Vat. 1/1. 333. (B-H-Sz) Szilasegyház Békés, Csanád m. (1274: Scylas; 1456, 1476: Zylaseg­haz) Orosházától délre feküdt a mai Pusztaföldvár mellett. A településnek régészeti lelőhellyel való azonosítására ez ideig egyetlen javaslat született, de ezt a későbbi kutatások nem erősítették meg. Szeremlei Sámuel ugyanis a tele­pülést a Kardoskút-Hatablakon 1894­ben feltárt épületmaradványok környé­kére lokalizálta, viszont az 1950-es és 1960-as években végzett ásatások és te­repbejárások e megállapítás kellő meg­alapozottságának hiányára hívták fel a figyelmet. A falunév eredeti alakja Szi­las volt, amely a szil 'szilfa' növénynév -s melléknévképzős származéka. A falu alapítása idején szilfákkal benőtt terüle­ten települt, és templommal rendelke­zett. Az -egyház utótag a falu pusztulá­sa után rögzült a névhez. Talán azonos azzal a Szilassal, amelyet 1274-ben mint a Csanád nem birtokát említették Szent Imre tiszteletére emelt templomá­val. 1456-ban Hunyadi Jánost V. Lász­ló király megerősítette dél-alföldi birto­kaiban, így a korábban bírt - pusztá­ban is. 1476-ban Mátyás király Teleki Varjasi Jánosnak adományozta mint Földvár pusztáját. 1523-ban Komlósi Ferenc birtoka volt, mint Orosházához tartozó pusztát tüntették fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom