Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

az évben 9 adózó jobbágy családot írtak össze. Ugyancsak 1525 novemberében járták meg határát Kamut felől, és a kamuti nemesek birtokaitól a csaphegyesi rétnél határolták el, ez alkalommal Farkas Balázs nevű lakóját nevezték meg. 1557-58-ban 15 házból állt. 1567-ben 12 család 5000 akcse, 1579-ben ugyancsak 12 család 7000 akcse adót fizetett. A békési náhijéhez tartozó ~-t szultáni hász-birtokként kezelték. A XVII. században néptelenedett el. Az itt szereplő defter-adatok véleményünk szerint Körös-Szentmiklósra vonatkoznak. Jelen település defteradatait pedig KáldyNagy művében a Pabar melletti Szentmiklósnál találjuk. Az 50-es, 60-as években --on váltakozva 16-20 adózó portát írtak össze. A török defterekkel való egybevetés alapján Dávid Géza a lakosság számát 130-150 fő közé teszi. A névsorok elemzése után arra a következtetésre jut, hogy a stabilan helyben lakó néhány család mellett számos a csak időnként feltűnő családnév, ami a lakosság mozgására utal. - birtoklástörténeti adataihoz tartozik, hogy 1552ben a kincstár Kaczkffi Györgynek zálogosította el Szentbenedekkel együtt 600 forintért. Ugyancsak ez évben említik papját is. 1562-ben írják először Mező---nak. XVII. századi létére mindössze két adat utal: 1632-ben I. Rákóczi György adományozta el, 1565ben pedig a száz évvel korábbi összeírásokban is szereplő Szántó család egy tagja tanúskodik arról, hogy Murvahely Békéshez tartozik. írod.: Blazovich 1985. térképmelléklet., Dávid 1991. 251. 253., Dl. 20701. 31048., GyO. 57. 88-90. 93., Haan 1870/b. 69., Káldy-Nagy 1982. 29. 230. 397., Karácsonyi II. 228-229., Maksay 1990. I. 165., MRT. IV/3. 2/498. sz. lh. (H-J) Szentmiklós Csanád m. (1329: Scenmiclos; 1356: Zenthmiklos; 1479: Zenthmyklos; 1561: Zenthmiklos) Pécska (Pecica) és Szemlak (Semlac) között a Maros partján feküdt. A településsel kapcsolatba hozható régészeti adatok nem ismeretesek. A helység elnevezése templomának védőszentjével, Szent Miklóssal kapcsolatos. Mivel e tájékon 3 - nevű település létezett, azonosításuk nehézségekkel jár. - az Ajtony nemzetség birtoka volt, tőlük Apori Bodor fia Jakab kezére jutott, majd Kerekegyházi Laczk felesége, Pósafi Margit szerezte meg 1356-ban, és átadta első házasságából származó fiainak: Szántai Petőfi Istvánnak és Jánosnak, akiktől házasság révén Báthori János kapta. 1409-ben a Báthoriak eltiltották - használatától a Szuhaiakat. A Báthoriak után a Garaiak, majd a Bánffyak (1479), Nyakazó Miklós (1493) és az Abonyi Mutnokiak birtokolták, de részt szerzett --on a Komornyik család is. Az aradi náhijéhez tartozó --ról 1567-ben 7 család 2185 akcse, 1579-ben 15 család 2320 akcse adót fizetett. ~-t a XVI. század második felében déli szlávok lakták, közöttük több juhos gazda élt. A török kiűzése idején hagyták el lakói. írod.: Borovszky II. 570-572., Cs. I. 703., FNESz. II. 565., Káldy-Nagy 1982. 107., Kovách 1995. 16. 18—19. 21-23. 26. 34—35., Krassó III. 448—450., Maksay 1990. 289. (Tévesen), Temes I. 415., TF. I. 781-782., ZsO. II/2. 6618. sz.