Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Szénás(egyház) település a tatárjárást nem élte túl. A falunév a Szeme személynév és az -a birtokos személyraggal ellátott egyház 'templom' köznév összetétele. Alapítójának nevét őrzi. A személynév előfordulása már 1211-ből ismert többek között Zeme : Zemeh alakban, s mint ilyen, tulajdonképpen a magyar szem testrésznevünkből alakult ki. Az -egyház utótag feltehetőleg csak a tatárjáráskori falupusztulás után járult a névhez. A Csanád nemzetség 1256. évi osztály levelében jegyezték fel nevét, amely később nem szerepel a forrásokban. Nevéből ítélve már ekkor is puszta volt. írod.: Borovszky II. 549., Fehértói 1983. 384.. FNESz. II. 551., Kálmán 1973. 43., SzabSzatm. 13., Szilágyi 1973., TF. I. 870. (B-H-V) Szemlak Csanád m. (1326: Scenlek; 1330: Zemlek; 1346: Scemlukhaza, Scemlekhaza; 1383: Zemlekhaza; 1454: Scemlek; 1561: Szemlek) A mai Szemlak (Semlac) középkori elődje. A település pontos helyéről, esetleges lokalizálásáról, régészeti kutatottságáról, vagy előkerült leletekről nincsenek ismereteink. A falunév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Szemlék mester 1325 körül kapta Károly Róbert királytól, 1330-ban is felbukkant neve. Szemlék fiai 1346-ban eladták Becsei Töttösnek, aki elcserélte János fia Fülöppel, a Szemlékházi család megalapítójával. 1383-ban a család tagjai pereskedtek egymással - felett. A birtokot Tapsoni Anthimus Jánosnak adták el 1407-ben. Az ő családjától pedig Hunyadi János vásárolta meg 1454-ben. A Hunyadiaktól Teleki Varjasi János kezére került, majd pedig a Jaksicsoké lett. A család férfi ágának kihalása után a koronára szállt. 1559-ben a bíró, Horváth Bertalan 6 forint 60 dénárt fizetett Bornemissza Benedek gyulai várnagynak. 1561-ben a csanádi püspök 1 szegény, Olcsárovics Demeter 4, özv. Dóczi Miklósné 1 és Zeleméri László 1 adózó portával rendelkezett --on. A falu az 1550—52-es hadjáratokat megsínylette. A aradi náhijébe tagolva 1557—58-ban 9 házát írták össze. 1567-ben 12 magyar család 3043 akcse, 1579-ben 22 vegyes, magyar és déli szláv család 5152 akcse adót fizetett. 1567-ben 2, 1579-ben 1 juhos gazda élt --en. A település fennmaradt a török hódoltság idején is. Írod.: Borovszky II. 550—553., Borsa 1993/3. 4. 8., Cs. I. 703., FNESz. II. 552., GyO. 323., Káldy-Nagy 1982. 95-96., Kovách 1995. 34-35., Maksay 1990. I. 289., Somogyi 1913. 222-223., TF. I. 870., Zichy I. 362-364. (B-H-Sz) Szénás (egy ház) Békés m. (1403: Zenaseghaz; 1469: Zenas; 1561: Zenas) A mai Nagyszénás középkori elődje. Egykori helye nagy valószínűséggel azonosítható azzal az Árpád-kori előzményű, késő középkori faluhellyel, amelyet 1994-ben több régészeti terepbejárással dokumentáltak a mai Nagyszénástól északnyugatra eső Cifra-dűlőben, a kiszáradt régi Szénásér két partján. A falu templomhelyén végzett ásatás során előkerült a templom döngölt agyagból készült alapfala, valamint a templom körüli temetőből