Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

88 sír, illetve a temetőt kerítő kettős árok. A templomnak két építési periódusa volt. Először 10,40 m hosszú és 6,90 m széles, egyhajós, félköríves szentélyű templomot emeltek, majd ennek déli falát elbontva az épületet majdnem 3 méterrel kiszélesítették. Ugyanekkor egy-egy támpillérrel erősítették meg a nyugati zárófalat és a szentélyt is. Késő középkori sírok a templombelsőben is előfordultak. A temető területén két osszárium került elő. A két temetőárok is két különböző korszakból származik, valószínűleg az egyes építési periódusokhoz köthetők. A templom alaprajza és az előkerült sírleletek a település életének folyamatosságát bizonyítják egészen a XVI. század végéig. A falu neve eredetileg talán Szénásegyház volt, s később kopott le, rövidült le Szénásra. A középkori település egy Szénás nevű személy (birtokos) által épített egyházról kapta a nevét. 1403-ban Maróthi János bán gyulai uradalomba iktatásakor tűnt fel neve, amely arra utal, hogy ekkor éppen lakatlan volt. A XV. század első felében már újratelepülhetett, mert 1468-ban 11 ~-i vett részt a Kétsopron elleni támadásban, amely az Ábrahámfiak és Maróthiak birtokvitáinak következményeként játszódott le. 1469-ben viszont a csomorkányiak 53-an rontottak --ra, ahonnan Bicsei Gergely gyulai tiszttartónak és két jobbágyának 100 arany forintot érő búzáját elvitték. 1471-ben a falu bírája Bánya Lukács volt. 1490ben Corvin János ~-t Várkonyi Mihálynak ajándékozta. 1498-ban 41 ~-i jobbágy Donáttornyán hatalmaskodott. 1510-ben a falut újra a gyulai uradalom részeként említették. A XVI. században népes településsé fejlődött. Papjának 1552-ben 3 forintot kellett volna fizetnie a tridenti zsinatra induló követnek. 1561-ben 42 adófizető, több szegény és puszta telket jegyezték fel --on, amely 1555-ben is Gyula várához tartozott. 1557-ben 50, 1563-ban 113 család élt —on. 1567-ben 113 család 35 000 akcse, 1579-ben 145 család 70 000 akcse adót fizetett a szultáni hász-birtokként kezelt --ról, ahol több juhos gazda is élt, de a szarvasmarha tartása is jelentős volt. 1563-ban 410-et vámoltak -ról a váci vámnapló szerint. Ekkor hozzá tartozott Tompa puszta is. 1559ben 11-en, 1561-ben 14-en mértek baranyai és gönci borokat --on. Gyula elfoglalása után Szénási Mihály és Várkonyi Aba Gáspár pereskedtek - birtokáért, amely a 15 éves háború idején 1596-ban elpusztult, 1818-ban telepítették újra. Írod.: FNESz. II. 212: Nagyszénás., GyO. 10., Káldy-Nagy 1982. 26. 179-183. 396., Kálmán 1973. 84., Karácsonyi II. 300-303., Kristó 1981. 61-65., Maksay 1990. I. 165., Szatmári 1954. (B-H-Sz) Szentábrahám Csongrád m.? (1472: Zenthabran) Szentlászlótól délre, Donáttornya irányában feküdt. Területe régészeti szempontból nem azonosított. Nevét Szent Ábrahámtól vette. A település, amelyet lakói már elhagytak, 1472-ben bukkant fel, amikor Szentlászló falut három részre osztották Szentlászlói Tamás valamint Póka László és Sándor birtokvitája nyomán. Neve összefüggésbe hozható a Hódvá-