Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Szederkény Zaránd m. (1406: Zederchen; 1485: Zederken) Márki Sándor szerint az Erdőhegy (Pádureni) mellett délnyugatra fekvő Karancs puszta közelében feküdt, Kovách Géza Fazekasvarsánd irányában lokalizálta. Neve ma határnév. A falu pontos helye topográfiailag nem azonosított, régészeti kutatottságára vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk. A falunév a magyar szeder növénynévnek -k és -n(y) képzős származéka. Olyan helyre utal, amely a névadás időpontjában szedercserjékkel volt benőve. 1406-tól nemesi nevekben fordult elő - neve. 1477-ben disznóival a simándi vásárra menő ~-i Lees-nek mondott Pétert elfogta Dersi Lőrinc gyulai várnagy. 1485-ben Horváth Pál és Vizesi Tóbiás elcserélte egymás között. 1486-ban Laurentius Nicolai de Zederchen Bécsben egyetemi hallgató volt. 1510ben Brandenburgi György is birtokolt --en. 1515-ben az egyik itt élő nemes Lukács Mihály volt. 1561-ben mint nemesek birtokát jegyezték fel. 1567ben 24 család 6385, 1579-ben 27 család 10 625 akcse adót fizetett, és művelték a Börsön nevű pusztát. Magyar lakosai között több juhtartó gazda élt. 1645-ben már 18 telkét elhagyták, de 1654-ben még református papját említették. 1722-ben a kamarai összeírásokban 3 elhagyott jobbágytelekkel jegyezték fel. írod.: Cs. I. 744., FNESz. II. 538., Káldy-Nagy 1982. 378—380., Kovách, Kézirat 16., Krassó III. 439., Maksay 1990. II. 1022., Márki II/l. 247.. Pataki 1973. 135. (B-H-Sz) Szeg(vár) Csongrád m. (1332: Zeegh; 1334: Zegy; 1423: Zeegh; 1471: Zegh; 1561: Szegh) A mai - középkori elődje. A falunév legelső névalakja Szeg, amely a 'sarok, szeglet, zug' jelentésű szeg főnévből való. A település magja a Kurca nevű folyóvíz (ér) kanyarulatában épült ott, ahol a Kurcába beleömlik a Kórógy-ér. A -vár 'erőd' utótag később járult a falunévhez. Az őshonos Szeri Pósafi család birtoka volt. 1332-ben Szentes és Sajt határjárásában tűnt fel neve. 1334ben a ~-i jobbágyokat tiltották Csany használatától. Szeri Pósafi István halála (1471) után Guti Országh Mihály nádor és Nádasdi Ongor János kapta a Pósafi javakkal. Mégsem lett az övék, mert a Dóczi családnak a kezén tűnt fel. Ők építhették a ~-i kastélyt is, ahol 1528ban Makó felé haladva János király ellenállásba ütközött. 1561-ben özv. Dóczi Miklósné 15 fizető portával rendelkezett --on. A vásárhelyi náhijébe tagolt --ról 1560/6l-ben 13 család 3366 akcse, 1570/7l-ben 27 család 9817 akcse adót fizetett. 1579-ben pedig 30 adófizető magyar családot írtak össze. írod.: Cs. I. 683., CSMÉ. I. 162., FNESz. II. 539., Herczeg 1995., Kálmán 1973. 145., Kordé, Kézirat., TF. I. 900., Vass 1980. 34—35. 43. (B-H) Szék 1. Csapegyház (Békés m.) Székegyház Békés, Csanád m. (1450: Zekeghaz; 1555: Zeghegyhaz; 1560: Zekhegyhaz; 1561: Szek Egyház) A múlt század végén Nagymajlát,