Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Székudvar 1960 óta Nagyér község határában szántáskor „régi ház- és templomromokra mutató tégladarabok, kutak ásásakor pedig nagyszámú embercsontok" kerültek elő. A régészeti terepbejáráson a mai községtől nem messze, északnyugatra, a Királyhegyesi-ér mindkét partján, de zömmel a keleti oldalán nagy kiterjedésű település nyomait rögzítették. A felszíni leletanyag az Árpád-kortól a XV—-XVI. századig tartó megtelepedést mutat. Mivel a lelőhely pontosan a Borovszky Samu által jelzett helyre esik, nem kétséges, hogy a középkori - település nyomait sikerült azonosítani. A falu nevének előtagja a Szék- 'szikes, időszakonként vízállásos terület' főnév, míg utótagja az -egyház 'templom' köznév. A faluhely és határának földje jórészt szikes volt (napjainkban is az). Korábbi neve bizonyára Szék volt, s az -egyház utótag a templomos település pusztulása után került az alapnévhez. 1450-ben Nagy János és Baczó Tamás --i nemeseket említik. 1536-ban Ravazdi Jánosnak is vannak ~-án jobbágyai. Az 1550—52 évi hadjáratokat megsínylette. 1557—58-ban 14 házát írták össze. 1561-ben Farkas János 6, Székely Balázs 5, özv. Bagdi Andrásné 1 adófizető portával, míg Figedi János több puszta, Kátai János pedig 1 szegény portával rendelkezett -on. 1579-ben 29 adófizető magyar család lakta. Feltehetően a 15 éves háború idején néptelenedett el, és csak 1843ban telepítették újra. írod.: Borovszky II. 268. 546-547., CSMÉ. I. 150., Karácsonyi II. 299., Pál 1989., SzabSzatm. 132: Szegegyháza. Székudvar Zaránd m. (1214: Soluhan; 1311: Zekuduor; 1332-37: Zecuduor; 1406, 1485: Zekudwar, Zeekwdwar; 1561: Zekwdwar) A mai - (Socodor) középkori elődje, Kisjenő (Chi§ineu-Cris) és Sikló (SJcláu) között terül el. A település pontos helyéről, régészeti kutatottságáról, vagy előkerült leletekről nincsenek ismereteink. A Márki Sándor által említett adatokat a - piacterén előkerült apátság romjairól és csontvázakról csak fenntartásokkal köthetjük a középkori településhez. A falunév legelső előfordulása Soluhan, amelynek az eredetét nem ismerjük. Kovách Géza szerint viszont Soluhan nem azonosítható ~-ral, két külön településről van szó. A későbbi - név a magyar szék ' szikes terület' és az udvar 'udvarház, kúria, telek épületekkel' főnév összetétele. A falu határa ma is nagyobbrészt szikes, igen nehezen művelhető, ezért nagyon kicsi a valószínűsége, hogy a Szék- előtag 'egyfajta ülőbútor' jelentésű lenne. A Váradi Regestrum 1214-ből származó bejegyzései között tűnt fel Soluhan, a későbbi - neve. Az Aba nemzetségből származó Keczer család birtoka volt, 1299 és 1311 között többször osztoztak rajta. 1332—37 között a tizedjegyzékekben említették plébániáját, 1394ben pedig országútját. A Keczerek mellett a XV. században a Veér, (1408) a Czeczei, a Dóczi és a Köthe (1481, 1488) család is birtokolt ~-on, a XVI. században pedig a Bessenyei és a Horváth-Marinics család. 1561-ben Balassa Menyhért és Keczer István 8 adófizető, több szegény és puszta portával rendelkezett --on. A szultáni hász-birtokként kezelt ~-t a zarándi náhijébe tagolták.