Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Szecső Szarvas Békés m. (896 utánra, 1200 körül: Cervinus Mons; 1284: Zorwossholm; 1285: Zoruoshalm; 1461: Zarvas; 1469: Szarvashalom; 1561: Zarwas) A mai - középkori elődje. Eredeti nevén Szarvashalom volt. Ez a szóösszetétel a finnugor eredetű körülíró állatnévből és a török korig itt állt, nagy halomra utaló földrajzi névből alakult ki. A XV. század folyamán önállósult a helynév előtagja. Első említését 1200 körül Anonymusnál találjuk Mons Cervinus formában, és már ekkor fontos átkelőhely volt a Körösön. Ez a mai híd helyén lehetett, az egykori halom mellett, mely az Ótemplom környékén állt. IV. László király három oklevelét (1284, 1285, 1290) itt keltezte. Ekkor Szarvashalom a neve. 1461-ben Gerlai Ábrahám fiai voltak - possessio birtokosai, de 1464ben újra Szarvashalom néven említik. Hasonlóan nevezik 1469-ben is, amikor az átkelőhelyről is szó esik. 1472-ben az egész - possessio Muronyi Veér Andrásé, a későbbi évtizedekben azonban fokozatosan más családok kezébe került, mert az 1552—64 közötti összeírások szerint negyede volt az övé, háromnegyede az Ábrahámfiaké. 1561ben az Ábrahámfiak és más nemesek 7 adózó, több szegény és egy puszta telket bírtak --on. 1560-ban Boldizsár Ferenc volt a bíró. Miután a török elfoglalta, őrséget állomásoztatott --on. A békési náhijébe tagolt --on 1567-ben 27 család 86 950 akcse, 1579-ben 19 család 89 525 akcse adót fizetett, amelyből a hídvám mindkét esetben 80 000 akcsét tett ki. A török 1589-ben nagy palánkot épített --on, amelyet a Habsburg-magyar seregek leromboltak. A település a pusztítások után is fenntartotta ezt a fontos átkelőhelyet, amelynek születését is köszönhette. Írod.: BO. I. 67-71. 84-85., FNESz. II. 527., Káldy-Nagy 1982. 14. 252-254., Karácsonyi II. 286-288., Maksay 1990. II. 165., MRT. IV/2. 25., TF. I. 513. (B-H-J) Szecső Csanád m. (1333-35: Zeche; 1558: Szegye; 1561: Szechye) Az egykori település talán a mai Apátfalvától északkeletre, illetve Magyarcsanádtól kissé északra, az Apátfalva 20. számú topográfiai lelőhellyel azonosítható, ahol a felszínen Árpád-kori és késő középkori leletanyag gyűjthető. A falunév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Személynévi előfordulása már 1211-ből ismert Zeche alakban. A helynévvé alakult személynév alapja talán a régi török sec 'kiválaszt' szó. Plébániás hely volt, mert papja 1333-ban 2 garas pápai adót fizetett. A csanádi káptalan bírta, amíg fennállt. 1561-ben a káptalan 45 portával rendelkezett -n. 1557—58-ban a temesvári defterdár 27 adózót jegyzett fel --n. 1579-ben pedig 73 családot írtak össze, akik magyarok voltak. A település átvészelte a törökkort, a visszafoglaló háború idején lett lakatlan. írod.: Borovszky II. 544—545., CSMÉ. I. 150., Fehértói 1983. 383., FNESz. II. 614: Tápiószecső., Kristó—Makk—Szegfű II. 39., Kriveczky 1984. térképmelléklet., Maksay 1990. I. 289., TF. I. 870. (B-H-Sz)