Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Pitvarosegyház írod.: Borovszky II. 495-496., Cs. I. 701., Cseh 1988. 9-12. 54., FNESz. II. 353., KáldyNagy 1982. 27. 397., Karácsonyi II. 264., Maksay 1990. I. 288., TESz. III. 217., Trogmayer MFM. RégAd 61-76. (B-H-V) Pitvarosegyház Békés m. (1403: Pythwaruseghaz; 1510: Pythwaros; 1512: Pythwarostelek) Kondoros és Csabacsűd között, közelebbről meg nem határozható helyen terült el. A falut a pitvaros 'előcsarnokkal, tornáccal rendelkező' egyházáról nevezték el. 1403-ban említik először possessio Pythwaroseghaz néven a gyulai uradalom részeként. 1506-ban villa destituta Pythwaros, 1510-ben possessio Pythwaros-ként írják, 1512-ben Pythwarostelekként ugyancsak a gyulai uradalom birtokai között szerepelt. Sorsa az uradaloméval osztozott. Az 1567-es és 1579-es defter szerint mint puszta hászbirtokként 60 gurus, azaz 3000 akcse jövedelmet hozott. Egyetlen további adat sincs, amely késő középkori lakottságát bizonyítaná. írod.: FNESz. II. 353., GyO. 6. 42. 57., KáldyNagy 1982. 397., Karácsonyi II. 264., MRT. IV/2. 368., TESz. III. 217. (B-H-J) Pókatornya 1. Mátyustornya (Arad m.) Poklostelek Békés m. (1295: Pwklusthelwk, Pwklustheleke) Murony mellett feküdt. 1295-ben, amikor a Szák nembeli Süttői András 40 márkáért eladta Muronyt Egyed fia Sándor jenői várnagynak, a határt is bejárták, et Murony határosaként említették. Ekkor egy nyíllövésnyire esett Murony Szt. Miklós egyházának temetőjétől. Semmilyen adat nincs arra, hogy valaha is lakott hely lett volna. A későbbiekben neve nem került a forrásokba. A helynév a magyar pokol főnév -s képzős származékának és a telek 'trágyázott, szántásra alkalmas föld' főnévnek az összetétele. Valószínűleg olyan helyet jelölt, ahol a föld meglehetősen kötött, nagyon nehezen művelhető volt. Az sem kizárt, hogy egykoron bélpoklosok éltek e területen, és innen az elnevezése. írod.: FNESz. II. 359., MRT. IV/3. 10/25., TESz. III. 240., TF. I. 511. (B-H-Sz) Pongrác 1. Pongrácfája (Arad m.) Pongrácfája Arad m. (1247: Pangrachfaya; 1319: Pangraczfaya; 1486: Pongracz) Szárcsaháza, Csálya, Szenttamás, Jászpél és Ség között feküdt. A település pontos helye topográfiailag nem azonosított, régészeti leletanyag nem köthető hozzá. Nem kizárt, hogy a Maros déli oldalán feküdt. A falunév a magyar Pongrác személynévnek és a fa növénynév birtokos személyraggal ellátott alakjának az összetétele. A -fája utótag a korai okleveles előfordulás miatt nem valószínű, hogy a 'faluja' szavunk rövidülése lenne. Mint a Csanád nemzetség birtokát 1247-ben és 1256-ban Kelemen fia Pongrác kapta, és később 1319-ben és 1323-ban is utódai, a Telegdiek bírták. Hozzá tartozott a