Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)
LEXIKON
Pitvaros Feltehetőleg ennek a névnek a képzett alakjával van dolgunk. 1384-ben tűnt fel neve, amely 1410-től nemesi előnevekben szerepelt. 1489-ben - László elzálogosította a békési Zimán nevű halastavat és a Halászteleken lévő részét. - neve 1510-ben is előfordult. 1514ben Pypal-i Sárosi László Zaránd megye alispánja volt, ugyanő 1491-ben királyi ember volt. 1519-ben ~-i Lászlót mint Zaránd megyei nemest említették. 1561-ben - Mihály écsfoki és - Bernát egyházaskereki birtokosok voltak. A - curia ekkor elhagyatva állt. 1561-ben Sárosi István birtokaként jegyezték fel, 4 adófizető, több szegény és 2 puszta porta állt akkor ~-n. Hogy mikor hagyták el lakói, nem ismeretes. írod.: Cs. I. 742., FNESz. II. 350: Pipe., Maksay 1990. II. 1021. 1025., Márki I. 244. 363., Mon. Rust. 392—393. 290. sz., Pataki 1973. 144. (B-H-Sz) Pitvaros Csanád m. (1466: Pythwaros; 1470: Pythwarus, Pythwaros; 1561: Pytvaros) A mai középkori elődje, amelynek területén ma Ambrózfalva és Csanádalberti is osztozik. A középkori falu területe a mai község északnyugati szélén túl rajzolható meg, ahol legalább 1 km 2-es területen (Pitvaros 1. l/a. 1/b. 2. 3. 3/a. 4. sz. régészeti lelőhelyek) jelzik a leletek az egykori kiterjedését. A falu keleti szélén álló templom nyomait (4. sz. lelőhely) 1963-ban leletmentés során Trogmayer Ottó megtalálta, de alaprajzát nem sikerült tisztáznia. A döngölt agyagalapozásra téglákból épített templomot és a körülötte lévő temető néhány feltárt sírját a késői középkorra határozta meg a feltáró. A felszínen gyűjtött leletek alapján azonban a település élete a X. századtól indult, a leletek zömét az Árpád-kori cserepek alkották, de tovább a középkor folyamán végig folyamatos életről tanúskodnak. Ritkaságnak számít az egykori falu közelében ugyancsak a felszínen talált XIII. századi pápai bulla (pecsét). A falut egy olyan épületről nevezhették el, amely nagyobb pitvarral 'előcsarnok, tornác' rendelkezett. Borovszky és Karácsonyi szerint is ez az épület valószínűleg a templom lehetett, s kevésbé udvarház. Neve 1466-ban tűnt fel. 1470ben a Korláth családé volt, aki curia-t is épített --on, és a ~-i előnevet használta. A Korláthok mellett a Szöllősi, Kerei és Begesi család is birtokot szerzett --on. 1549-ben az ő Algaz nevű ~-i dűlőjüket elfoglalták Jaksics Márkné királyhegyesi jobbágyai. 1552-ben megszenvedte a török hadjáratot, de a pusztítást hamar kiheverte. 1556-ban a király a fiú utód nélkül meghalt Kerei Ferenc részét a Kisserjénieknek adományozta. 1561-ben Korláth János 8, Fekete Boldizsár 6 és Serjéni Pál 1 portával rendelkezett --on. 1562-ben 25, 1563- ban 36 család fizetett tizedet. 1564- ben Korláth Istvánnénak 21, Fekete Boldizsárnak 7, Serjéni Mihálynak 1 adófizető portája volt --on. A gyulai livába tagolt - mint hász-birtok fizetett adót. 1567-ben 46 család 13 000 akcse, 1579-ben 34 család 27 000 akcse adót fizetett. Lakosai magyarok voltak. 1596-ban a 15 éves háború idején néptelenedett el, 1816-ban telepítették újra.
