Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

p Pabar Csanád m. (1322: Pobor; 1330: Pobur; 1561: Pabar) A Szemlak (Semlac) és Sajtény (§eitin) határában a Maros partján fekvő Pobora nevű puszta, kaszáló helyén állt. A falu pontos helye topográfiailag nem azonosított, régészeti lelőhellyel vagy leletanyaggal egyelőre nem jelölhető. A falunév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Személynévként (Pobor) 1164-ből és 1261-ből is van adatunk róla. A név viszont maga szláv eredetű lehet, vö. szerb-horvát Pobor, cseh Pobor személyneveket. 1322-ben Veresmart határosaként, 1330-ban az egresi apát birtokaként említették. Miután az egresi apátság birtokai a csanádi püspök kezére jutottak, - is a püspöké lett, akinek 1561-ben 12 adózó portája volt ~-on. 1559-ben - bírája Kozma Gergely volt. A település átvészelte az 1550—52-es Maros-völgyi hadjáratokat. A defterek szerint 1567-ben 19 család 7832 akcse, 1579-ben 27 család 7000 akcse adót fizetett. Lakosai magyarok voltak, 1579ben szerb szórvánnyal. Lakói más falu határában bort is termeltek. 1590-ben ~ lakosai a csanádi püspök feljegyzése szerint nem fizettek adót. A 15 éves háború idején, 1596-ban néptelenedett el, és nem telepítették újra. írod.: Borovszky II. 468., FNESz. II. 305., GyO. 322., Káldy-Nagy 1982. 261-262., Maksay 1990. I. 288., TF. I. 866. Palota Csanád m. (1421: Palota; 1427: Palatha; 1429, 1463: Palotha; 1561: Tóth Palotha) A mai Csanádpalota középkori elődje. A középkori település elődje a Csanádpalota 119. és valószínűleg a 122. sz. régészeti lelőhellyel azonosítható. Mindegyiken előfordulnak Árpád-kori és késő középkori edénytöredékek a felszínen. Ezek szerint a településnek bizonyosan volt Árpád-kori előzménye. A falu helye nem a mai település területére esett, hanem attól kissé északnyugatra, a Tehénjárás nevű határrészen lévő régi homokbánya környékén található. Ezen a területen egy nagyon széles és mély, régi, ma már kiszáradt folyómeder húzódik ÉK-DNy-i irányban. Ennek délkeleti partján azonosítható a régi falu helye. Az egykori település templomának és a templom körüli temetőnek helyét a dombhát legmagasabb pontján, a szántásban megfigyelhető középkori tégladarabok, apró márványtörmelékek és a kiszántott embercsontok mutatják. A település késő középkori részén, a homokbánya északnyugati szélén, 1984-ben leletmentés során késő középkori házakhoz tartozó padlószinteket lehetett megfigyelni, és két kemence is napvilágot látott. Az egyiknek az alját két rétegben XIV—XVI. századi cserepekkel tapasztották ki. Egy XVI. századi — eredetileg köves — gyűrű s néhány vaseszköz is előkerült. - helynevünk alapja a magyar palota 'nagy, díszes épület; kastély' jelentésű főnevünk. Tulajdonképpen a földesúr kastélyát jelölte eredetileg, s ezt kezdték aztán használni később falunévként. A még későbbi Tót- előtag akkor járult a település nevéhez,