Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

amely 1469-ben már állt, és 1556-ban Mágocsi Gáspár gyulai várkapitány rombolta le. A török 1550—52-es Maros-völgyi hadjáratát megsínylette, mert lakosai 1552—53-ban nem fizettek adót. 1561-ben az Ábrahámfiak és kisnemesek birtokában volt. - lakói elsősorban földműveléssel foglalkoztak, ami az adólajstromból derül ki. 1559ben Csita Bálint volt az Ábrahámfiak bírója, 1563-ban Kis Miklós. Ekkor lakossága 600 főt számlált. A békési náhijébe tagolt ~-ről 1567-ben 78 család 12 322 akcse, 1579-ben 28 353 akcse adót fizetett. Lakói magyarok voltak. A középkori Gyula várának visszafoglalása idején pusztult el. írod.: Cs. I. 612-613., FNESz. II. 133., Káldy-Nagy 1982. 201-203., Karácsonyi II. 226-228., Maksay 1990. I. 164. (B-H-Sz) Mezőszentmiklós 1. Szentmiklós (Békés m.) Mezőszöllős Csanád m. (1456: Zewlews; 1488: Zewles, Zelews; 1552: Mezew Zewlews; 1558: Szólós; 1563: Zéoléos) Tótkomlóstól északra, Pusztaföldvár mellett feküdt. A település helye az orosházi kataszter 39. számú régészeti lelőhelyével azonosítható, amely a Nagy tatársánctól délnyugatra esik. A falu fennállásának időszakát a felszínen előforduló Árpádkori és késő középkori edénytörmelékek mutatják. Korábban a lelőhelyet tévesen a középkori Veresegyházával azonosították. Ugyanitt végzett ásatást 1894-ben Varga Antal, és a település templomának alapjaira bukkant, valamint embercsontokra. A leletek között Árpád-kori érem és késő középkori vaseszköz is volt. A közölt alaprajz különös alakja bizonyára a feltárás hiányosságaival magyarázható. A templom több periódusú lehetett, s keleti részét valószínűleg nem tárták fel. Később a templomhelytől nem messze egy I. Mátyás király korából való ezüspénzt is találtak. A falunév első előfordulása Szőlős, amely név a szőlőtermelésre és arra utal, hogy a települést szőlőművelők lakták. A későbbi Mező- előtag a falu mezőségi jellegére utal. Már korábban Hunyadi-birtok lehetett, de neve V. László király azon oklevelében tűnt fel, amelyben több dél-alföldi uradalmat új adományként juttatott a nagy törökverőnek. 1488-ban a ~-iek részt vettek a földvári megmozdulásban. Ekkor papja Bálint volt. Az 1550—52-es Marosvölgyi hadjáratok idején - lakóinak nagy része elfutott. 1557—58-ban már 17 házát írták össze. 1563-ban 35 jobbágy fizetett tizedet, az 1579/80-as defter szerint pedig 50 magyar család adózott. A szépen gyarapodó - életének a 15 éves háború vetett véget. Később határát pusztaként használták. írod.: Bálint 1937. 189., Borovszky II. 394-395., CSMÉ. I. 150., Karácsonyi II. 321., Kovalovszki 1965. 180. 182., Olasz 1959/b. 34—35., Rég. Füz. 20. 1966. 89., SzabSzatm. 28., Szatmári 1990. 126-127., Szeremlei II. 474_476. (B-H-Sz) Mikeháza Arad m. (1446: Mykehaza) Az oklevél Varjas és Lukácsháza között sorolja fel, minden bizonnyal mellettük, a Szárazér mentén