Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

te. Eszerint a félköríves szentélyű, nyugati sarkain — a gótikára jellemző — támpillérekkel megerősített templom belső hossza 13,4 méter, szélessége 4,7 méter, falainak szélessége pedig 90-100 cm volt. A falak mellett ekkor 118 sír került elő. A templom területén tehát igazi feltárás nem történt, Bálint Alajos is csak egynapos helyszíni szemlét végezhetett. Feldolgozásában így elsősorban a sírleletekkel foglalkozott, és az épületről keveset írt. A templom közreadott alaprajzával kapcsolatban felvetődik az a lehetőség, hogy e templomnak is több periódusa volt, melyet a megjelent rajz nem tüntet föl. A település Árpád-kori említései is ezt erősítik meg. A település' neve feltehetőleg puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A személynév alapja lehet a nyelvjárási kopács : kopáncs 'gesztenye, dió zöld burka', és az ugyancsak nyelvjárási kopács : kopáncs 'harkály' név; másfelől elképzelhető egy szláv eredetű (szerb-horvát, cseh stb.) Kopac személynév is. A későbbi keletkezésű Mező- előtag a falu mezőségi jellegére utal megkülönböztetésül a tőle viszonylag távol fekvő Rétkopáncstól. Egy korábbi Kopáncs nevű nagyobb földterületen keletkezett a két település ~ és Rétkopáncs. Feltételezhető, hogy ~-ot a Váradi Regestrum 1219-es egyik bejegyzése említi. - neve több mint 200 év múlva került elő újra a forrásokból. 1450-ben Hunyadi Jánosnak a hódvásárhelyi uradalomba iktatásakor --ról Nagy Tamás, Porkoláb Tamás és Kopáncsi János jelentek meg. A XV. század végén a csanádi káptalan is birtokos lett --on. Jobbágyaik 1522-ben Csomorkány faluban hatalmaskodtak. 1552-ben a török hadjáratot megszenvedte, az évtized végére azonban kiheverte a pusztítást. 1556-ban Olcsárovics Demeter adomány levelet szerzett --ra, ahol 1561-ben 12 adózó portával rendelkezett. 1579-ben 21 házat írtak össze --on a török adószedők magyar lakosokkal. Birtokosai változtak, de a település a 15 éves háború idejéig fennállt, ám később nem települt újra. Emlékét pusztatemploma őrzi. írod.: Bálint 1936. 222-241.. BlazovichSzakály 1993. 172., BMM. RégAd 2110-1993.. Borovszky I. 210., II. 392-394., CSMÉ. I. 150., Dávid 1974., FNESz. I. 177.. II. 195: Nagykopáncs., Gajdács 1883. 48., Kovalovszki 1965. 181. (51. sz. lh.)., Maksay 1990. I. 287., Szatmári 1993., Szentkláray 1899., TF. I. 861-862. (B-H-Sz) Mezőmegyer Békés m. (1383: Megyer; 1552-53: Mezew-Megyer; 1561: Mezew Megyer) Békéscsabától északra feküdt, ma hozzá tartozik. A falut a Megyer törzsbeliek alapították. Nevének előtagja a mezőségi tájra utal, s egyben megkülönbözteti a tőle nem messze eső Bélmegyertől. Ábrahámfi birtok volt, amely fölött 1383ban osztályt tettek. Kelet felé eső negyedét Ábrahámfi Miklós kapta. Templomát is említették ekkor. Továbbra is az Ábrahámfiaké maradt, de más birtokosok is megjelentek. 1468-ban Bélmegyeri Lőrinc kapott két nyugat felé eső telket. 1492-ben Ábrahámfi Benedek --i részét elzálogosította Veér Andrásnak, 1508-ban pedig Ábrahámfi János Haraszti Gergelynek. 1555 és 1564 között 8-10 birtokosa volt ~-nak. Ábrahámfi Tamás kastélyt is épített itt,