Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

dumként, azaz mezővárosként említették. Szilágyi Mihály (1461 előtt) majd a Lendvai Bánffyak lettek a birtokosai 1475—77 között, 1559-ben a királyé volt. 1477-ben várát említették. 1496ban neve szerepel Bakócz Tamás egri püspök számadáskönyvében. 1561-ben 14 adófizető és több szegény portája volt, puszta is több tartozott hozzá. Az összeíró Gyula várához tartozónak jelölte. 1563-ból bordézsma jegyzéke maradt fenn. írod.: Cs. I. 722. 724., FNESz. II. 126. 167., Kandra 1887. 433., Krassó III. 439. 331. sz. 440. 332. sz., Maksay 1990. II. 1020., Márki I. 127. 186., Mon. Vat. 1/1. 333. 351. 366., Somogyi 1913. 186., Teleki X. 159., ZsO. H/2. 5474. sz. (B-H-K-Sz) Mető 1. Maté (Békés m.) Mezőberény 1. Berény (Békés m.) Mezőhegyes Csanád m. (1421: Mezewheges; 1463: Mezehegesse; 1486: Mezeuheges; 1539: Mezehegyes, Mezewhegyes; 1561: Mezéhegyes) A mai - középkori elődje. 1421ben Nagylaki Jánki János mester a nagylaki uradalom tartozékaként --ben is örököséül fogadta Csáki Miklóst és öccsét. 1427-ben mégis Nagymihályi Albert kapta a nagylaki uradalommal Zsigmond királytól. Hogy mikor jutott - a Hunyadi család birtokába, pontosan nem ismeretes. 1463-ban Szilágyi Erzsébet tiltakozott az el adományozása ellen, eredménytelenül, mert Mátyás király a Jaksicsoknak adta a nagylaki uradalommal együtt. - sorsa ezután is összekapcsolódik az uradaloméval. 1480-ban a --i jobbágyok részt vettek a zádorlaki ménes elhajtásában. 1530ban Jaksics Márk ~-t is elzálogosította feleségének és leányainak, aminek következtében az örökösök között vita támadt, végül Petrovics Péter temesi főispán foglalta el. Az 1550—52-i Maros-völgyi török hadjárat idején elpusztult. Az 1555. évi adólajstrom pusztaként említette. 1557—58-ban négy házból állt. 1561-ben özv. Dóczi Miklósné 3, Zeleméri László pedig 4 portával rendelkeztek --en mint a Jaksicsok leányági rokonai. 1579-ben 35 délszláv család fizetett adót a csanádi náhijébe osztott --ről, amely 1596-ban a krími tatárok támadásainak esett áldozatul. 1785-ben ménesbirtokként telepítették újra. írod.: Borovszky II. 386-388., CSMÉ. I. 149., Maksay 1990. I. 287. (B-H-Sz) Mezőkopáncs Csanád m. (1219: Cupanchi; 1450: Kopanch, Kopancz; 1555: Mezew Kopanch; 1561: Mező kopanch) Tótkomlóstól délnyugatra a Nagyér és Békéssámson között fekvő kopáncsi pusztán állt. Borovszky Samu még látta a templom körül kirajzolódó házalapokat. Az egykori falu templomát egy 1564. évi adólista említi először. Falai azonban nemcsak a XVIII—XIX. században álltak még, hanem az 1930-as években is. 1934-ben a helyenként 5,5 méter magas falakat körbeásták és Szabó Imre makói főmérnök a templom alaprajzát is elkészítet-