Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Mágocs Csanád, Csongrád m. (1426: Magoch; 1471: Magach; 1561: Magoch) A mai Nagymágocs középkori elődje. A középkori falu helye a mai településtől délre található a Mágocs-ér nagy ívű déli kanyarulatának a délkeleti, külső oldalán, az ér partján, az Orosházát és Derekegyházát összekötő kövesút északi oldalán. Az 1800-as évek elején még látható volt egykori templomának kőalapozása. Az elmúlt évszázad során honfoglalás kori sír, Árpád-kori kemence, középkori temetkezések és edények váltak ismertté a lelőhelyről. 1971-ben Hegedűs Katalin végzett leletmentő ásatást, és ez alkalommal különböző régészeti leletek kerültek elő. Az ásatás során középkori házakra utaló jelenségeket is megfigyeltek. A fém- és kerámialeletek között külön kell megemlíteni azt a kályhatartozékokból álló leletegyüttest, amely a dél-alföldi régészeti anyagban szinte egyedülálló. Ebben a XVI. század elejére keltezhető lovag alakos, oroszlános, indás és egyéb kályhacsempék és más kályhaszemek találhatók. 1981-ben a középkori templom alapozásának egy részlete és a körülötte lévő temető 15-20 melléklet nélküli sírja került elő. 1986-ban Béres Mária a település egy részletét feltárta, aminek következtében néhány árok, verem és szabadban lévő kemence alaprajza és leletanyaga bővíti tovább ismereteinket. Ezek alapján a településrészlet élete a XII. század végétől a XIII. század első feléig tartott. Puszta személynévből keletkezett magyar névadással, vö. 1229: Maguch személynév. A személynév a termékenységet kifejező magyar mag főnevünk képzős származéka. 1426-ban a Szeri Pósafi család örökség címén jutott hozzá. Egy részét Szeri Pósafi István Lábatlani Gergelynek adta, aki azt Hangácsi Albert csanádi püspöknek juttatta, és 1468-ban Szakoli János püspök már nem akarta visszaadni Pósafi Istvánnak. 1471-ben Szeri Pósafi István fiú örökösök nélkül bekövetkezett halála után Mátyás király a Pósafi javakat, köztük ~-ot Guti Országh Mihály nádornak és Nádasdi Ongor Jánosnak adta. A Guti Országhok része Lábatlani Andrásé lett, mert az ő jobbágyai: Tót György és Temesközi György vettek részt a nyulak-szigeti (margitszigeti) apácák donáttornyai iktatásán. A Lábatlani birtokból a Hügyei, a Pakonyi, a Laki Parnó és a Kamarjai Vitéz család valamint a csanádi káptalan részesült. Nádasdi Ongor János a saját részét 1480ban Nagyváthi Mátyás diáknak adta. Nagyváthi leánya, Erzsébet férjhez ment (Nagyváthi) Porkoláb Mártonhoz, ők voltak a nagyhírű Mágocsi család alapítói, --ból is több részt megvásároltak. Mágocsi Porkoláb Mártont és feleségét 1515-ben beiktatják fábiánsebestyéni birtokukba, illetve a ~-i részbirtokukba. 1559—60-ban a gyulai uradalom birtokaként szerepelt. 1561-ben Mágocsi Gáspár 19, a csanádi káptalan pedig 16 portával rendelkezett ~-on. A két birtokos sokat perlekedett a Kéktó nevű rét miatt. Mágocsi Gáspár halála (1587) után Rákóczi Zsigmond szerezte meg ~-t, amely Gyula török elfoglalása után hász-birtok lett. 1567-ben 35 000, 1579-ben 68 000 akcse adót fizettek lakói, ez utóbbi évben 129 adófizető család élt --on, akik magyar nemzetiségűek voltak. - sokat szenvedett a török