Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

1550—52-es Maros-völgyi hadjárata idején, azonban ezt még kiheverte. 1596-ban azonban a krími tatárok végképp elpusztították a középkori --ot. írod.: ÁUO. 11:212.. Béres 1986., Borovszky II. 338-343., Cs. I. 682., CSMÉ I. 149., Érszegi 1982. 43. 104. sz., FNESz. II. 65., GyO. 321., Káldy-Nagy 1982. 27. 397., Kálmán 1973. 153., KJM. RégAd 107-84. 115-84., KJM. Rég. Gyűjt. Ltsz.: 55.12. 1-21., Maksay 1990. I. 286., MFM. RégAd 774/81., MNM. RégAd 37.N.II. 1955., Szatmári 1985. 55-57., TESz. II. 811. (B-H-Sz-V) Magyarzaránd 1. Zaránd (Zaránd m.) Majmát Arad, Csanád m. (1421: Maymath; 1558: Maymat; 1561: Maymath) Pécska (Pecica) és Felgedős között a múlt század végén még határnév őrizte emlékét. A település pontos lokalizálására, régészeti kutatottságára vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk. A helynév eredeztetése bizonytalan. Talán Borovszkynak adhatunk igazat, aki szerint a falunév végső soron a majom állatnevünk származéka. Valószínű azonban, hogy személynévként is használták, s ebből képezték később a falunevet. A szó személynévi használatára olasz nyelvterületen is vannak példák. 1421-ben új adományként kapta a csanádi püspök. 1507-ben a Segnyeiek kapták adományként. A török 1550—52-es Maros-völgyi hadjárata idején elpusztult, de újra éledt. 1561-ben a csanádi püspök 12 portával rendelkezett --on. 1567-ben 41 család 9195 akcse, 1579-ben 16 család 10 000 akcse adót fizetett. Hozzá tartozott Babos puszta. Lakosai déli szláv juhtartó pásztorok voltak, --ot a későbbiek során lakói hol elhagyták, hol visszatértek. Végleg a török kiűzésekor vált lakatlanná, és nem telepítették újra. írod.: Borovszky II. 346—347., Káldy-Nagy 1982. 263-264., Kovách 1995. 17. 21-23. 32—35., Maksay 1990. I. 286., Márki I. 209., TESz. II. 820. (B-H-Sz) Makó Csanád m. (1247: Vlnuk; 1256: Feluelnuk; 1274: Superior Wlnuk; 1299: Feluelnuk que moderno vocabulo Makofolua vocaretur; 1332: Makoufolua, Mokofolwa; 1360: Makofalwa; 1516, 1561: Makó) A mai város középkori elődje. ~-ról a lelőhely pontosabb megnevezése nélkül két ezüst pohár és egy kis ezüst tál került a Magyar Nemzeti Múzeumba, melyeket érmekkel együtt találtak. Közöttük a legkésőbbi Rudolf király 1593-as dénárja. A munkásházak építésekor 3 db kora Árpád-kori karperecet találtak egyéb apró tárgyakkal, melyek szintén a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek, később azonban elvesztek. Ugyancsak közelebbi lelőhely nélkül a szegedi múzeumba került bronzkereszt és ezüst ruhakapocs is innen származott. A belterületén a beépítettség miatt régészeti terepbejárást nem lehet végezni. A település első névelőfordulása (Velnök : Felvelnök), talán szláv eredetű helynévre, személynévre vezethető vissza. A névben szereplő későbbi Felelőtag a nem messze települt új falutól, Al-Velnöktől való megkülönböztetést szolgálta. Későbbi tulajdonosa egy Makó nevezetű bán lett, s innentől kezdték