Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Kétegyháza helynév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév már 1211-ben előfordul okleveleinkben - alakban. Mint ilyen tulajdonképpen a hajszínre utalt: hirtelenszőke. 1232-ben Csák Miklós ispánnak a korábban IV. Béla ifjabb király által elvett birtokait II. András király visszaadta. Az oklevél birtoklistájában szerepel a - nevű hely, amely több alkalommal nem fordul elő az oklevelekben. írod.: Blazovich 1985. 39., Fehértói 1983. 191., Kálmán 1973. 44. (B-H-Sz) Kétátójú (Kétajtójú?) Csongrád, Zaránd m. (1567—1579: Kétátójú) A mai Kunágota táján feküdt. Neve bizonyára romlott névalakként maradt fenn, a defterekben bizonytalanul olvasható, ezért nehezen azonosítható. - neve feltehetően olyan épülettől származik, amelynek két ajtaja, bejárata volt. 1567-ben és 1579-ben mint pusztát örökítették ránk a török adóösszeírások. írod.: Káldy-Nagy 1982. 118. (T) Kétegyháza Zaránd m. (1420: Ketheghaz; 1561: Ketth eghaz) A falu pontos helye régészeti lelőhelyekkel még nem azonosított. Lehetséges, hogy a mai település belterületére esik. A helység onnan kapta a nevét, hogy két egyháza, ikertemploma volt. Nem vethető el a Kete egyháza elnevezés sem. 1412-ben Fövényesi Siket Elek - felét Zsigmond királytól kapta adományul. 1420-ban is birtokolta, ám ekkor zálogba vette tőle Maróthi János bán. A birtok másik fele az Erdőhegyieké volt. 1510-ben már az egész birtok és a rajta lévő falu a gyulai uradalomhoz tartozott. 1530 után Oláh István kezére került. 1552-ben ismét a gyulai uradalomé lett. 1557-ben I. Ferdinánd király Olcsárovics Demeter gyulai lovas kapitánynak adományozta, és Gyula várának elestéig az ő birtokában maradt. 1526-ban - lakosai 24 Ft hadiadót fizettek. 1528-ban a Zápolyai János király oldalán állók elpusztították, hogy a Ferdinánd király pártján lévő gyulai uradalomnak és birtokosának kárt okozzanak. 1552-ben, 6, 1553-ban 8, 1555-ben 9, 1560-ban 17, 1562-ben 27, 1564-ben 28 kapu után adózott. 1561-ben mint a gyulai uradalom tartozékán 6 portáját jegyezték fel. Lakosai 1553-ban tizedként 62 bárányt adtak az egri vár számára, 1554-ben csak 16-ot. Ebből az is kiderül, hogy az egri püspökség pankotai főesperességéhez tartozott. 1555-ben 48 kalangya és 10 kéve búzát, 9 kalangya és 6 köböl árpát adtak fél tizedként. 1572-ben Szászy András és Kardos Benedek kapta adományul a királytól, mivel Olcsárovics Demeter fiúutód nélkül halt meg. 1592-ben Fodoróczi György és társai kérték adományként a szepesi kamarától. A török hatalomátvétel után a zarándi náhijébe tagolva 1567-ben 35 család 5800 akcse, 1579-ben a temesvári vilajet mírmíránjának hász-birtokaként 69 család 19 490 akcse adót fizetett. Lakosai magyar nemzetiségűek voltak. A falu a török kiűzése idején pusztult el, 1724-ben települt újra.