Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

madtak. 1497-ben Tálas András hatalmaskodott ~-n. 1509-ben Czibak Imre is földesurai közé tartozott. 1552-ben a Gaál család kapta. Palánkja 1558-ban épült, ami azt mutatja, hogy a nagyobb helyek közé tartozott, de már 1560 nyarán leégett, és a törökök elhagyták. 1561-ben Bánrévi László és Móré Boldizsár négy portát bírtak --on. 1567ben 35, 1579-ben ugyancsak 35 család lakta, akik 6685, illetve 8300 akcse adót fizettek. Hozzá tartozott Fenék puszta. A 15 éves háború idején pusztult el. írod.: Cs. I. 733., Káldy-Nagy 1982. 282-283., Maksay 1990. II. 1018., Márki I. 233. (B-H-Sz) Jászpél Arad m. (1334-35: Pely, Pel, Peel; 1487: Jazpeel; 1561: Jaazpely) Ma puszta Aradtól nyugatra, korábban Pél, majd Bélapuszta néven a Szárazér bal partján Arad és Tornya (Turnu) között. A település lokalizálására, régészeti kutatottságára vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk. A helynév utótagja a Pel : Peel : Pely bizonytalan eredetű. Elképzelhető, hogy eredetileg személynév volt, vö. a német Pehl : Behl családnevekkel . Másrészt kapcsolatba hozható a karacsáj pel, török bel szóval, melyeknek a jelentése: 'halom, domb'. A Jászelőtag legvalószínűbb, hogy a jász etnikumú lakosságra, jász szórványtelepülésre utal. Az ilyen típusú helyneveknél azonban nem zárható ki teljesen az sem, hogy a Jász- előtag családnévi eredetű. Papja 1334-ben 4 és 2 garast, 1335-ben 2 garas pápai adót fizetett. 1394-ben plébánosa, Árki János aradi kanonok lett. 1437-ben Guti Országh Mihály kapta a falut, 1474-ben a Dócziak szerezték meg. 1495-ben Országh Katalin leány negyedet kapott belőle. 1506-ban a sződi várhoz tartozott. 1561-ben a király 1 Mágocsi Gáspár 3 Ábrahámfi István 2, Pászthohi János 6 portát bírt ~-on. 1567-ben 69 magyar és déli szláv család 10 720, 1579-ben 70 család ugyancsak 10 720 akcse adót fizetett. A 15 éves háború idején pusztult el. írod.: Cs. I. 772., FNESz. II. 331: Pély., Káldy-Nagy 1982. 130-132., Kovách 1995. 16-18. 21-22. 27. 32-33. 35., KristóMakk-Szegfű 1. 17., Maksay 1990. I. 104., Márki I. 204., TF. I. 183. (B-H-Sz) Jenő Csanád m. (1230: Yeneu; 1421: Jenew) Beka pusztától, a középkori Bökényfalvától északkeletre feküdt. Egykori területe régészeti lelőhellyel még nem azonosított, hozzá tárgyi emlékanyag sem köthető. (Névfejtésre 1. a Borosjenő szócikket.) A Jenő törzsbeliek települése lehetett, várbirtok, amelyet II. András király a Csák nembeli Miklós ispánnak adott, de 1230-ban Béla herceg visszavette. 1421-ben Nagylaki Jánki Miklós fia János fiú örököse nem lévén birtokaiban, így Jenőben is testvérül fogadta Csáki Miklós erdélyi vajdát és Csák György székely ispánt. 1427-ben Nagymihályi Albert vránai perjel kapta a királytól mint a nagylaki uradalom részét. Más birtokok mellett Jenőből adta ki a perjel a Jánki leányok leánynegyedét 1429-ben. Később a falu Te-