Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

tőleg onnan kapta a nevét, hogy a templomához tartozó harangláb három lábú volt, illetve a templom támpilléreinek számára utal. 1418-ban Maróthi János gyulai uradalmának Zaránd megyei részéhez tartozott, 1465-ben viszont Kaszapereghez kapcsolt pusztaként említették. Ebből következően a korabeli Zaránd és Arad megyék határán állhatott. Írod.: Cs. I. 733., GyO. 10., Márki I. 232. (B-H-Sz) Háromoltárom Arad m. (1455: Haromoltarom) Botegyház és Kamarás között terült el. Pontos helye ismeretlen, régészeti vonatkozású információk nem jelölik. A feltételezett lakott hely nevének előtagja a három számnév, míg utótagja az oltár 'vallási áldozati hely' köznév. 1455. szeptember 17-én Keszi Balázs deák solymosi várnagy végrendeletében az itt elterülő részjószágát az aradi káptalanra hagyta azzal, hogy amíg ő és felesége élnek, a hasznát ők élvezik. Neve többé nem fordul elő. A mezőségi terület kiterjedt pusztáinak egyike volt. írod.: Márki I. 319. 452., TESz. II. 1078. (B-H-Sz) Hegenháza Zaránd m. (1403, 1438: Hegenhaza) Somos és Csente (Cintei) szomszédságában feküdt. Helye régészetileg nem azonosított. A falunév előtagja puszta személynév. Az alapjául szolgáló személynév már 1213/1550-ből ismert Hegun alakban. A név maga német eredetű, és a régi német nyelvben Haguno : Hageno : Hegino alakban szerepelt. A település nevének utótagja a -ház 'lakóhely' főnevünk -a birtokos személyraggal ellátott alakja. 1403-tól 1438-ig a Maróthiaké volt, a gyulai uradalomhoz tartozott, de birtokolt itt a Pászthói és a Tatár család is. 1464-ben a Báthoriak, 1479-ben a Ráskaiak és Czeczeiek, 1483-ban és 1492-ben zálogjogon a Dócziak is részesedtek belőle. 1510ben Brandenburgi Györgyöt mint a gyulai uradalom új gazdáját - egy részébe is beiktatták. 1548-ban az Erdőhegyiek pusztájaként említik. További sorsa nem ismeretes. Írod.: Cs. I. 783., FNESz. I. 578., Márki I. 232. 340. 347. 354., VR. 146. § 172. (B-H-Sz) Hegyes 1. Buzirhegyesegyház, Csákóhegyese (Békés m.) Hékéd Csongrád m. (1332: Heyked; 1453: Heyked) Szentes északi határán, a Kurca és a Veker-ér által határolt szögletben városrész-, ül. határnév formájában maradt fenn a neve. Ennek ellenére alig tudunk valamit az egykori településről. Mindössze egy szórvány, XI—XII. századi sarkantyú került a Magyar Nemzeti Múzeumba innen, valamint soros temetőből származó bronzkarikákat tart számon a régészeti kutatás, melyeknek azonban az Árpád-korra való korhatározása vitatható. A település nevében a régi magyar Hék személynév (1211-ben Hecu alakban) található. A magyarban is használt személynév alapja feltehetőleg a német Heck személynév. A -d képző-