Engel Pál: A temesvári és moldovai szandzsák törökkori települései 1554-1579 - Dél-Alföldi évszázadok 8. (Szeged, 1996)
BEVEZETŐ
már pusztává váltak." 10 Az 1437 után megnövekedett török aktivitás hatása az oklevelek elapadásán is lemérhető. Azok a családi levéltárak (Kállay, Batthyány-Himfiana, Festetics), amelyek ezidáig viszonylag gazdag anyagot nyújtottak a Temesköz — ezen belül is különösen Krassó megye — történetéhez, ettől kezdve feltűnően hallgatnak. Csak feltételezni lehet, hogy a birtokosok a megnövekedett veszély hatására elszállíttatták okleveleiket a déli végekről az ország békésebb részébe, s ennek köszönhető, hogy eltérően más vidékektől, a Temesközben jóval nagyobb számban maradtak fenn iratok a középkor korábbi szakaszából, mint a végéről. Az 1450 utáni levéltári anyag mindenesetre nagyon szegényes, a Temesköz déli felére pedig úgyszólván hiányzik. Hatalmas űr tátong tehát ismereteinkben a 15. és a 18. század között. Jelenlegi tudásunkkal a Temesköz középkori térképe csak roppant hiányosan és bizonytalanul lenne megrajzolható. Egyetlen forráscsoport van, amelytől a homálynak némi csökkentését várhatjuk, ez pedig a 16. századi török adóösszeírások (defterek) gazdag gyűjteménye. A Temesköz, mint említettük, 1552-ben jutott török uralom alá, Lúgos és Karánsebes kivételével, amelyek kerületükkel együtt az erdélyi fejedelemség részévé lettek. A törökök a meghódított területet Temesvár központtal vilajetté szervezték, amely a Maroson túlra, Arad és Zaránd megyék egy részére is kiterjedt. Kezdetben három szandzsákra (livára) osztották fel: a Csanádira, a temesvárira és a lippaira, majd 1554 és 1569 között a temesvárinak déli részéből kihasították a moldovait. Gyula eleste (1566) után annak vidékéből egy ötödik szandzsák alakult. Azok az összeírások, amelyek itt bennünket érdekelnek, az 1554 és 1579 közötti időből származó ún. tahrir defterek. Ezek célja, mint másutt is, a vilajet népeitől behajtható kincstári jövedelmek számbavétele volt. Általában szandzsákonként készültek, a viszonylag kicsi moldovai szandzsákot azonban mindig Temesvárral együtt írták össze. A szandzsákon belül náhijék (kerületek) szerint, azokon belül helységenként jegyzékbe foglalták az összes adófizető nevét és családi állapotát, az adóköteles „háne"-k számát és a tőlük fejenként, illetve a helység egészétől különböző címen beszedhető jövedelmek összegét. 11 Noha, mint annak idején Káldy-Nagy Gyula hangsúlyozta, a defterek nem a ténylegesen befolyt, hanem csak a várható bevételekről adnak számot, így is felbecsülhetetlen forrásai mind a társadalom- és gazdaságtörténetnek, mind a történeti demográfiának, mind pedig a történeti földrajznak, ami bennünket ezúttal érdekel. A temesvári vilajetben három ilyen célú összeírássorozat készült: az első kevéssel a hódítás után, 1554-ben, a második Gyula elfoglalása idején, 1566769-ben, a harmadik 1579-ben. Az összesen 11 defterből a két gyulait kivéve, amelyeket Káldy-Nagy Gyula magyar fordításban közzétett 12 , a többi ezidáig ismeretlen tartalmú, kivéve az 1579. évi temesvárit, amelynek egy részét topográfiai szempontból Halasi Kun Tibor számos közleményben dolgozta fel. 13 Már ebből a kevésből is 10 quas in maiori parte propter creberrimum et fere continuum Turconun ... insultum desolatas comperissent, deinde ad facies aliarum possessionum [62 név], maxima in earum parte premissorum Turcorum ob insultum iam in predia convcrsarum. Magyar Országos Levéltár, Mohács előtti gyűjtemény (Dl.) 72186. 11 Részletesen KÁLDY-NAGY GYULA: Magyarországi török adóösszeírások. Bp. 1970. 12 KÁLDY-NAGY GYULA: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása. Békéscsaba, 1982. 13 The Rumanians of distnctus Volahalis Tveid. Archívum Ottomanicum 6 (1980) 115—145; The Rumanians of districti Volahales Monostor and Sugya. Archívum Ottomanicum 8 (1983) 251—307; Harám county and the Ottoman Modava nahiyesi. Archívum Ottomanicum 9 (1984) 27—90; Krassó county and the Ottoman nahiyes of Bogca. tárascva-Bitilnik and §emlit'. 1—3. Archívum Ottomanicum 10 (1985) 103—178, II (1986) 77—211, 13 (Í988); Keve county and the Ottoman Pancova nahiyesi. In: Between the Daraibc and the Caucasus. Ed. György Kara. Bp. 1987. 105—151.
