Engel Pál: A temesvári és moldovai szandzsák törökkori települései 1554-1579 - Dél-Alföldi évszázadok 8. (Szeged, 1996)

BEVEZETŐ

felehetett közel. Mármost az ílyképpen kipécézett területen, Dolat, Ciacova és Voiteg között ma egyedül Ghilad helységet találjuk, amely a defterben — ha helyes az olvasat — Gilod néven szintén mint Ohod egyik pusztája bukkan fel. Elég valószínű tehát, hogy Ohodot a mai Ghiladdal vehetjük azonosnak. Oszlár (Temes /nj. Egyházas hely. Ld. e néven. Péterlaka (Temes m.). Egyházas hely. Ld. Peterlok. Pétre (Temes m.). Egyházas hely. Ld. e néven. Pósakastély (Temes m.) = Costeiu Mare (Nagykastély). Ld. Pósakástil. Rohonca (Csanád m.). Egyházas hely. Ld. e néven. Saruid (Temes m.). Két egyházas hely a borzakőzi kerületben. Ld. Sarud és Sarut. Szabadfalu (Temes m.) = Ohaba-Forgaci (Temesforgács). Ld. Ohába. Szécsény (Nagy- és Kis-) (Arad m.). Két egyházas hely. Ld. Szécsán (Máli, Veliki-). Székelyszeg (Csanád m.) = Secusigiu (Székesút). Ld. Szekulszeg. Székelytelek (Temes m.) - Ofseni{a (Karátsonyiliget). Ld. Szekultelek. Szenderő (Temes m.). Egyházas hely. Ld. Szendére. Szentjakab (Temes m.). Egyházas hely. Ld. Szenjakab. Szentkirály (Temes m.) - Dinias (Torontáldinnyés). Egyházas hely. Ld. Szenkirál. Szentmárton (Temes v. Krassó m.). Egyházas hely a borzaközi kerületben. Ld. Szenmárton (Szerb-). Szentmiklós (Krassó m.) = Nicolinl (Temesmiklós). Ld. Mikolinc. Szórend (Krassó m.) = Ferendia (Ferend). Ld. Szeferendia. Tivántelek (Temes m.). Egyházas hely. Ld. e néven. Tornova (Krassó m.) = Moldova Veche (Ómoldova). Ld. Módava, Ternova (Szuha-) Tóti (Temes m.) = Sirbova (Szirbó). Egyházas hely. Ld. Trokova. Vadad (Krassó m.). Egyházas hely. Ld. Vadat. Vízvár (Krassó m.) = Nikolinci (Temesmiklós). Ld. Izvor. Zöldes (Temes m.). Egyházas hely. Ld. Zeldos. Útmutató az Adattár használatához Az adattár vastag betűs címszavakból és utalókból áll. A címszavak a defterben előforduló helynevek. Ha egy helységnek két, esetleg három török kori neve volt, akkor ezek közül az egyik lett a címszó, a többiről utaló készült. Hasonlóképpen utalók találhatók a helységek középkori magyar nevéről (Csánki Dezső munkáját alapul véve), valamint mai hivatalos (román vagy szerb) nevéről. A címszavak közé soroltam minden olyan nevet, amely helynévként értékelhető, tehát a városokon, falvakon és pusztákon kívül természetesen a kolostorokat, amelyeket az 1579. évi defterben írták össze nagyobb számban, továbbá egy-két „rétnek" ill. „halastónak" minősített helyet is, amennyiben a nevük alapján (pl. Szenmiklós) elképzelhető volt, hogy korábbi falvak vagy puszták emlékét őrzik. A címszavak — a hazai oszmaniszti kában meghonosodott gyakorlattal egyezően — magyar helyesírás szerint olvasandók, és általában a török kori név vélhető magyar kiejtését próbálják tükrözni. Tisztában vagyok vele, hogy ez itt, a temesvári defterek esetében nem tökéletes megoldás, mivel a nevek, amelyeket magyarul írtam le, nem magyarok. Mindazonáltal nem találtam jobbat. Annak nem láttam ér-