Engel Pál: A temesvári és moldovai szandzsák törökkori települései 1554-1579 - Dél-Alföldi évszázadok 8. (Szeged, 1996)

BEVEZETŐ

hogy bármekkora változáson ment keresztül a Temesköz az 1437 utáni évszázadban, az 1552 utáni állapot minden bizonnyal sokkal többet őrzött még, ha esetleg torzítva is, a középkori helynevekből, mint az 1723 utáni, amit eddig ismertünk. A defterek feldolgozása teljes mértékben igazolta ezt a várakozást, és anyaguk ismeretében immár a 14—15. század topográfiájáról is hasonlíthatatlanul többet tudhatunk, mint azelőtt. Lehetetlen volna ehelyütt felsorolnunk mindazokat a helységeket, amelyekre nézve a tudásunk gyarapodott. A defterek Összesen több mint 1100 városra, falura és pusztára szolgáltatnak adatot, és ezeknek túlnyomó részét viszonylag pontosan lehetett elolvasni és lokalizálni. A Temesköz e részének a kötet végén látható térképe összehasonlíthatatlanul részletesebb és pontosabb, mint azok a korábbiak, amelyek a török források ismerete nélkül készültek. Igen sok az olyan helység, amellyel az összeírásokban találkozunk először, és ezek között láthatóan vannak magyar eredetűek, azaz régebbi keletkezésüek is; de talán még több azoknak a középkoriaknak a száma, amelyek ekkor még léteztek, és a 18. századra enyésztek el. Hogy mennyiben járultak hozzá deftereink a térség történeti földrajzának ismeretéhez, talán úgy mérhető fel a legegyszerűbben, ha Csánki Dezső vagy Milleker Bódog hajdani munkáit és az alábbi adattárat egy darabig párhuzamosan olvassuk. Az eredmények részletes ismertetése nem ennek a rövid bevezetőnek a feladata, és nem is volna sok értelme. A késő középkori Temesköz részletes térképét további kutatásoknak kell majd rekonstruálniuk az elérhető teljes levéltári anyag birtokában, a jelen forrásközlés — ha szabad így neveznem — pedig pusztán nyersanyagot kíván szolgáltatni ehhez a munkához. Mégis azok számára, akik nem kívánnak elmélyedni a problémában, érdemes talán a defterekből nyert legfontosabb új megállapításokat számba venni. Csak az eddig nem, vagy nem biztosan azonosított középkori mezővárosokat, uradalmi központokat és egyházas helyeket sorolom fel, a falvak közül pedig azokat, amelyek ma is léteznek és van középkori előzményük. Aracs (Krassó m.) = Vraéev Gaj (Varázsliget). Aracs és néhány más falu a 15. század első felében a Pekriek és — jószágvesztésük után — a Marótiak birtokában tűnik fel. Maga Aracs Vracsev Szeliste pusztának felel meg, amely a mai Vraéev Gaj szomszédságában feküdt. Nem messze tőle kelet felé esett Bela Crkva (Fehértemplom), amely a középkori Félegyházzál, mellette Vlajkovc falu (ma Vlatkovac hn.), amely Szentlászló\&\, és Mikolinc (ma Nicolinj), amely SzentmiklóssdX azonosítható. Aranyas (Krassó m.) = Barbosu (Barbos). Ld. Aranyas. Cikóvásárhely (Temes m.) — Tirgoviste (Vásáros). Tergoviste, amely e néven ismeretlen a középkorból, egy török kori náhije székhelye volt, amelyhez 36 falu tartozott. A falvak többsége 1488 és 1511 között mint a cikóvásárhelyi uradalom tartozéka fordul elő. A 'vásárhely* jelentésű Tergoviste kétségtelenül magával az uradalmi központtal azonos. Cseri (Temes m.) — Sacosu Turcesc (Törökszákos). A középkori Cseri mezőváros és kastély egy terjedelmes uradalom központja volt, és nyilvánvalóan azonos Cserin faluval, amely a török korban egy náhije székhelye. Az uradalom egykori tartozékai túlnyomó részt ebben a náhijében fedezhetők fel, néha elég egyértelműen (Rúgás, Sástó, Kürút = Kirút, Sárosd = Sárás, Horgastó = Hargastó, Veresmart = Felesmarta), máskor már csak szerb néven (Péterfalva = Petrovo Szelő, Tatárfalva = Tatár Szelő, Trokfalva = Trokova, Godinfalva = Godinova Szeliste). Közülük azok, amelyek térképre helyezhetők, a defterben nem említett és csak 1700 tájától adatolt Sacosu Turcesc (Törökszákos) helységet fogják közre, úgyhogy