Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VÁROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE - 2. Az alföldi agrárvárosok a két világháború között

Az Alföld 10 ezernél Magyarország népesebb települései Magyarország evangélikus száma 137 955 557 193 evangélikus % 8,2 6,0 izrcelita száma 58 743 400 760 % 3,5 4,3 egyéb száma 75 219 304 050 egyéb % 4,4 3,3 összesen száma 1687 792 9316 074 % 100,0 100,0 A református vallásúak az agrárvárosi társadalmak legtősgyökeresebb, általában belterületi házzal (is) rendelkező, a helyi társadalomban régtől vezető szerepet játszó rétegét alkották. ios E megállapítás azonban az új- és legújabb korban már csak megszorításokkal igaz. A 20. század derekán a Tiszától nyugatra fekvő agrárvárosok ugyanis két kivétellel (Nagykőrös és Kiskőrös) katolikus többségűek voltak. Mi több, a Tiszántúlon, a Körösöktől délre szintén több katolikus többségű település feküdt. Katolikusok a legnagyobb számban Szegeden (120 ezer) a legmagasabb arányban a Jászság agrárvárosaiban éltek. Ezzel szemben a reformátusok, mint ismeretes, elsősorban a Tiszától keletre, a Hajdúság és a Nagykunság városaiban. Nem csak a hívők 83 ezres tömege miatt, hanem kultúrtörténeti szempontból is Debrecen volt a kiemelkedően legjelentősebb alföldi református város. Szintén jelentős tömegű református élt még egy másik nagy hagyományú, jellegzetes alföldi városban, Hódmezővásárhelyen is, 109 Az említetteken kívül volt még néhány olyan alföldi város (pl. Kecskemét, Szentes), amelyekben ugyan a lakosság többsége már r. katolikus volt, ám a város közéletében a reformátusok továbbra is őrizték vezető szerepüket, no Az evangélikus vallás főleg, bár nem kizárólag, a szlovák és német nemzetiségek által lakott településekben volt számottevő. Ha a református felekezet szerepéről főként az alföldi városok évszázados hagyományai továbbélése (vagy éppen gyengülése) okán volt szükséges szólnunk, az izraelita felekezethez tartozókról egy újkeletű esemény: a második világháború tragikus végkifejlete, a fasiszta népirtás miatt kell ugyanezt tennünk (amely egyben jelentős demográfiai változásokat is előidézett). Az izraelita vallásúak, hasonlóan az országos viszonyokhoz, az Alföldön is inkább a népesebb városokban éltek nagyobb arányban, földrajzilag pedig a Felső-Tiszavidéken. A Tiszától nyugatra viszont arányuk még a népesebb városokban is az átlag alatt maradt. A deportálásoktól érintettek száma azonban, mint ismeretes, felülmúlta az izraelita felekezethez tartozókét. Egyes számítások szerint az 1945 utáni (lényegében MAGYARY 1938. ésCsALOG 1980. 342—343. o. 1941. évi népszámlálás 2. 184-311. o. ERDEI 1974/b. 176. o.