Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VÁROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE - 2. Az alföldi agrárvárosok a két világháború között

1938 előtti) országterület vidéki lakosai közül az 1939:IV.tc. és az 1941:XV.tc. alapján összesen 27 290 nem izraelita vallású személyt minősítettek „ zsidó "-nak.m Ebből népességarányosan mintegy 4,5 ezer élhetett alföldi városban. Összesen tehát 63-64 ezer embert érintettek az 1944. március 19-i német megszállás után elhatalmasodó, gettók felállításához vezető,'12 s végül tragikus népirtásba torkolló zsidóellenes intézkedések. A koncentrációs táborokba és részben ausztriai deportálásba hurcoltak emberveszteségeit városonként nem ismerjük pontosan. Elfogadva azt a becslésti'3 — amelyet egyes helytörténeti kutatások is megerősítenek''4 —, miszerint a vidéki zsidóságnak mintegy negyede, az Alföld több településében (Debrecen, Szeged, Makó) viszont 30-50 %-a — és szerencsére semmiképpen sem csupán 1,4 %-a"5 — élte túl a deportálásokat, az emberveszteséget 42-47 ezer közöttire becsülhetjük. A hasonló sorsban részes cigányság emberveszteségére vonatkozóan még csak támponttal sem rendelkezünk. Annyit tudunk csupán, hogy 1941-ben a 70 vizsgált agrárvárosban 1798 cigány anyanyelvű lakost írtak össze, ami valószínűleg nem felelt meg tényleges számuknak, s hogy a fasiszta népirtás a cigányság egy részét is érintette. 1941-ben az alföldi agrárvárosok társadalmát hasonló vonások jellemezték, mint a dualizmus kor végén. A társadalmi tagozódás (amelynek több részletére a foglalkozási szerkezet elemzésekor majd még visszautalunk) legfontosabb vonásának azt tartjuk, hogy az 1940-es évek elején az alföldi agrárvárosok társadalmának többségét (57 %-át) a bérből és fizetésből élő foglalkoztatottak alkották: számuk (eltartottjaikkal) meghaladta a 950 ezret. Túlnyomó többségük a mezőgazdaságban, az iparban, a kereskedelemben, a közlekedésben és más területeken dolgozó fizikai munkás volt. Az 1940-es évek elejére tehát, hasonlóan a magyar társadalom egészéhez, az alföldi agrárvárosokban is kisebbségbe szorultak az önálló tulajdonukból élők, bár arányuk (43,1 %) magasabb volt, mint országosan (41,1 %)."& E magasabb arány azonban nem — mint feltételezhetnénk — vezethető le kizárólag az agrárvárosok mezőgazdasági jellegéből, a kistulajdonosok arányát ugyanis nem csak a kisbirtokos parasztság nagy tömege emelte meg. A 10 ezernél népesebb alföldi települések agrárnépességén belül e kisbirtokosok ugyanis kisebb hányadot képviseltek, mint országosan, ellenben az agrárproletárok nagyobbat. (Ez a 420 ezer fős"

7 agrárproletár réteg a helyi munkásság kiemelkedően legnagyobb csoportja volt.) Az önállók magasabb 111 LÉVAI 1948. 465. 0. 112 A vidéki gettók felállítását részletezi: LÉVAI 1948. 103—109. o. és BRAHAM 1988. 113 J. DON—G. MAGOS 1985. 465. 0. (jegyzet!) és 467. o. 114 KANYÓ 1987. 37—45. 0. Ettől eltérő adatot közöl PÁL 1986. 41. o. Eszerint Szegedre csupán 700 fő tért vissza a deportálásból. 1,5 Darvasi István beszéde a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a Nácizmus Üldözöttéinek Bizottsága Emlékülésén 1984. április. Eszerint az 508.861 elhurcoltból 502.000 vált volna a gázkamrák, krematóriumok áldozatává. HH 1984. április 16. 116 Valamennyi adat forrása: 1941. évi népszámlálás 1. 518—655. o. 117 A 0-1 kat. hold földtulajdonnal rendelkezőkkel együtt.