Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VÁROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE - 2. Az alföldi agrárvárosok a két világháború között
lésének korlátozottsága a 20. század elején már egyre inkább a városodás és városiasodás megrekedésének szimptómája lett. E megrekedésből kitörési lehetőséget elsősorban a speciális gazdasági funkciók szerepcseréje, főként a korszerű gyáripari termelés megerősödése kínált. Ami nem kellett volna a korábbi mezőgazdasági jelleg teljes szétrombolásával járjon, a megújulás elvileg elképzelhető volt annak vertikális továbbfejlődése révén is, főként a már említett élelmiszeripar és mezőgazdasági-gépgyártás fejlődésével. Ami azért nem közömbös, s majd 3-4 évtized múltán, az 1940-es évek végén, egy újabb fordulópont kezdetén különösen nem lesz az, mert ez az út lehetővé tette volna a kialakult termelési tapasztalatok, a felhalmozott tudás, s vele együtt a hagyományrendszer értékeinek továbbélését. Egyszersmind a parasztság „történelmi tőkéjének", azaz szaktudásának, munkaerkölcsének, kultúrájának, s nem utolsó sorban politikai erejének átmentését, továbbépítését^ a megváltozott körülmények között. Ténylegesen azonban, a területi munkamegosztás konkrét történeti meghatározottságai miatt, mint korábban érzékeltettük, egy ilyen típusú kibontakozásnak már a dualizmus korában is halványak voltak az esélyei. S ezek az esélyek az első világháború után tovább romlottak. 2. Az alföldi agrárvárosok a két világháború között Magyarország 1919 után gyökeresen megváltozott bel- és külpolitikai, valamint külgazdasági helyzete, továbbá az 1920. évi békeszerződésben rögzített új határai merőben új feltételeket teremtettek az alföldi településfejlődés számára, többféle értelemben is. A változás csalhatatlan jele volt az Alföld problémáinak az 1920-as évek elejétől lezajlott, országos szintű politikai felértékelődése. Mint egy kortárs elemző megállapította: több, a dualizmus korában másodrendűként kezelt kérdés, egyebek között a tanyarendszer helyzete, mintegy varázsszóra a nemzeti érdeklődés középpontjába került. 7 i E felértékelődés részint az agrárkérdés politikai jelentőségének 1919 utáni megnövekedésével magyarázható, részint azzal, hogy az Alföld súlya az új országterületen sokkalta nagyobb lett, mint volt a történeti Magyarországon belül, ezért feltűnőbbek és jelentősebbek lettek gazdasági, szociális és települési gondjai is. Az Alföld-probléma politikai fontosságát mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a kormányzati köröktől a baloldalig különböző szándékokkal és tartalommal igen sokféle politikai áramlat tartotta napirenden. Bár a kormányzati körök megnyilatkozásaiból néha nacionalista 77- felhangok hallatszottak ki, nemegyszer pedig legfelső szinten is üres retorikában merültek 70 A történelmi tőke Erdei kifejezése, amelyet 1943-as szárszói beszédében használt. E gondolatmenetet részletesen elemzi: KULCSÁR 1985. 25—33. o. 71 Kiss 1930. A tanyakérdéssel pl. már az 1909. évi palicsi gazdanagygyűlés is foglalkozott, ám ekkor ez nem keltett országos visszhangot. 72 Lásd pl.: KLEBELSBERG 1927. 501. o.
