Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VÁROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE - 2. Az alföldi agrárvárosok a két világháború között
ki, 7 3 mégis, bizonyos intézkedések jelentősen javítottak az Alföld egészének vagy egyes városainak helyzetén. Feltétlenül említést érdemel például a tanyai iskolák hálózatának és a vasúti szárnyvonalaknak a bővítése, vagy a két legnagyobb alföldi város, Debrecen és Szeged egészségügyi, oktatási és kulturális fejlesztésének programja. A térség fejlesztéséért igen sokat tevő Klebelsberg kultuszminiszter kezdeményezésére az Alföld társadalmának és kultúrájának tanulmányozására, illetve támogatására egy tudományos jellegű és egy politikai szervezetet is létrehoztak, Alföldkutató Bizottság, illetve Alföldi Bizottság néven. 74 Előbbi szegedi filiáléja, a Szegedi Alföldkutató Bizottság 1929-től Népünk és Nyelvünk címen egy folyóiratot is megjelentetett. (Első számának programadó cikkében (id.) Bibó István szerkesztő egyebek közt az Alföld korábbi évtizedekben tapasztalható gazdaság- és kultúrpolitikai elhanyagolásáról írt. 7 5) Az Alföld sorsának alakulása szempontjából leglényegesebbnek tekinthető kérdéseket: a földbirtokmegoszlás egyenlőtlenségét és a paraszttársadalom nyomorát azonban elsősorban nem a kormányzati körök, hanem inkább a népi íróknak az 1930-as években kiterebélyesedett mozgalma vetette fel. 7 « E távolról sem homogén mozgalom képviselői abban egyetértettek, hogy az Alföldön többséget alkotó paraszttársadalom helyzetének megjavításához is a nagybirtokrendszer megszüntetésén, egy demokratikus földreformon keresztül vezet út. A hosszú névsorból Veres Péter, Féja Géza, Kovács Imre, vagy a politikailag lazábban odakapcsolódó Kerék Mihály mellett elsősorban Erdei Ferenc neve érdemel említést. Mégpedig azért, mert e tárgyú kisebb írásait nem is említve több művében (Magyar város, Magyar tanyák, Futóhomok, valamint a Parasztok és a Magyar paraszttársadalom) arra tett kísérletet, hogy a parasztság társadalmi felemelkedését, amit e művek megírása idején a polgárosodástól remélt, és a sajátos alföldi települési adottságokat összekapcsolja. Távlatilag nem kisebb igényű célt tűzve ki, mint a tanyát gazdasági központnak használó, de egyidejűleg és elsősorban városlakó, urbanizált és polgárosult paraszttársadalom megteremtését. 77 (Megjegyezzük, 1944-től, gyakorló politikusként teljesen hátat fordított ezeknek az eszményeknek.) A trianoni békeszerződésben rögzített határváltozások kedvezőtlenül hatottak az alföldi településhálózat fejlődésére. A tágabb értelemben vett Alföld legurbanizáltabb és legnépesebb városai közül viszonylag sok került a határokon túlra: 73 Egy 1939-ben elmondott beszédében Horthy Miklós kormányzó azt hangsúlyozta, hogy az Alföld mostohája volt az államnak és hogy mindig az Alföld kapta a legkevesebbet. Közel két évtizedes kormányzói múlttal azonban ezek a kijelentések elsősorban önkritikaként állhatták volna meg a helyüket. Idézi: SÁRKÁNY 1939. (Horthy Miklós beszéde az Országos Alföldi Nagybizottság 1939. március 30-i ülésén.) 74 Részletesebben ld.: HUSZTI 1942. 271—272. o. 75 (id.) BIBÓI. 1929. 3. o. 76 BORBÁNDI 1983. 79—87. o. 77 ERDEI 1973; ERDEI 1974/b.; ERDEI 1976.; ERDEI 1977/a.; — Erdei természetesen látta és kifejezésre is juttatta a paraszti polgárosodás és az agrárváros-típusú városfejlődés konfliktusosságát is. (ERDEI 1973. 141—142. és 171. o.). Az utóbb idézett helyen így ír: „Magyarországon ... az Alföld városai közül mintegy 40 olyan van, amely városi nagyságú, mégis földművelők lakjak és a földjeiket tanyák segítségével művelik. Ezek az igazi fészkei a türelmetlen parasztfejlődésnek, s ezeken a helyeken válság es probléma igazán parasztnak lenni."
