Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 - 1. A gazdasági alapfunkciók átalakulása: az iparfejlődés problémái

és a hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyár esete példázza. A centrum—periféria viszony meglétére enged következtetni végül, hogy az Alföld egy történelmi korszakkal később tért arra a fejlődési pályára, amelyen a gyáripari termelés egy térség gazdaságán belül meghatározó jelentőségű tevékenységgé válik. Akkor, amikor a centrum már ennek a fejlődési korszaknak a végére és a posztindusztriális korszak küszöbére érkezett, s legdinamikusabb gazdasági tevékenységei már a tercier szektorhoz kapcsolódnak. A 100 főnél több foglalkoztatottat alkalmazó üzemek 1952-ben még kizárólag ún. minisztériumi vállalatok voltak,48 1963-ban viszont már néhány ún. helyiipari vállalatot is találunk közöttük.49 Az iparirányítás hierarchia-szintjeit ugyanis 1950től úgy alakították ki, hogy működtek „népgazdaságilag fontos", ezért közvetlen minisztériumi irányítás alá tartozó vállalatok, és csak „helyileg fontos", a helyi (megyei, járási, városi és községi) tanácsok irányítása alá helyezett vállalatok.50 Utóbbiak az erre a korra oly jellemző „maradék-elv"-nek megfelelően működhettek csupán: nyersanyag- és energiaellátásukat minisztériumi szinten szabták meg (1953ig általában minimálisra szorítva az ellátást), sőt azt is előírták, hogy nem termelhetnek országos, hanem csak helyi szükségletre. Amikor a Népgazdasági Tanács 1950 augusztusában kiadott határozata nyomán megkezdték a helyiipari szektor kialakításától csak kicsiny, 100 főnél alacsonyabb létszámmal és minimális tőkével rendelkező vállalatok kerültek oda. 1950 körül — elevenítette fel 1960-ban a Csongrád megyei Tanács egyik osztálya a tíz évvel korábbi viszonyokat — „a szakmai munka feltételei ... minimálisan voltak biztosítva. Egyetlen vállalatunk korszerű géppel nem rendelkezett és a termelésben olyan gépparkot hasznosítottunk, amelyet a nagyipar avultsága miatt (magából B. Gy.) kivetett. Ez az értékelés a jelenlegi 24 vállalat mindenikére vonatkozik" .52 Ez a megállapítás teljes egészében érvényes az 1940-es évek végétől megszervezett és ugyancsak helyi irányítás alá (is) tartozó ipari szövetkezetekre is. A helyiipari szektor megszervezésének nem a decentralizáció volt a célja. Ezek a kicsiny vállalatok ugyanúgy az utasításos irányítási rendszer részét képezték, mint a minisztériumiak, sőt a beruházási keretek és a már említett anyag- és energiaforrások elosztásában kifejezetten hátrányos helyzetben voltak. Mi sem jellemzőbb, mint az, hogy 1952-ben a helyiipar központi irányítására is létrehoztak egy külön minisztériumot, a Helyiipari Minisztériumot.53 A szektor megszervezésének az volt az oka, hogy a „népgazdasági szempontból nem fontos", sokezer kis állami vállalat közvetlen irányításának terhétől a szakminisztériumok ezen az úton szabadulhassanak meg. 48 QJ 455 j ^ ion munkásnál többet foglalkoztató üzemek, 1952. december 23. 49 A megyék „Fontosabb statisztikai adatai 1963" c. kiadványok alapján. 50 GÁL 1950. 281. o. 51 BERTALAN 1960. 315., 316. o. . 52 CsML CsMT VB jkv. 1960-III. Az Ipari Osztály a VB-nek, 1960. május 26. 53 Azt megelőzően a 9000-2/1951 (január 16.) B.M. sz. rendelettel már korábban létrehozták a „Helyi Ipar Igazgatósága" nevű irányító szervezet.