Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 - 1. A gazdasági alapfunkciók átalakulása: az iparfejlődés problémái
A fent mondottak ismeretében könnyű belátni: egy terület iparának fejlettsége a helyiipar részesedésével fordítottan volt arányos. 1960-ban a hivatalos statisztikákban megkülönböztetett „fejlett", „közepesen fejlett" és „gyengén fejlett" megy ék54 közül az első csoport — amelybe egyetlen alföldi megye sem tartozott — hat megyéjének iparából a helyiipar csupán 3,0-9,9 %-kal részesedett. A második csoporton belül a helyiipar részesedése 5,3-17,2 % között mozgott, az ide sorolt Csongrádban 11,5 és Szolnokon 9,4 %-ot ért el. Végül a gyengén fejlett megyék iparán belül az állami helyiipar részesedése 10,7-19,4 % közötti volt, ezen belül az ide sorolt alföldi megyék közül Békésben 10,7, Bács-Kiskunban 17,6, SzabolcsSzatmárban 18,5 és Hajdú-Biharban 19,4 %.55 A helyiipar szerteágazó56 tevékenységet folytatott: a kisebb vas- és gépipari üzemektől a nyomdaiparon át a textiliparig. Legfontosabb funkciója a helyi szolgáltatások biztosítása volt a Patyolattól az épületjavító munkákig, amelyeknek a „mostoha viszonyok"57 ellenére is igyekezett megfelelni az 1950-es években inkább kevesebb, mint több sikerrel. Egyes kisvárosokban a mezőgazdasági termelés romló feltételei és a kisipar gyors felszámolása, valamint az életszínvonal mélyre süllyedése következtében egy-egy helyiipari vállalatot legalább annyira szociálpolitikai, mint amennyire gazdasági megfontolásból szerveztek meg, hogy a szegénységben élő lakosságnak némi megélhetést biztosítson. Jellegzetes példája volt ennek az 1955-ben Hajdúböszörményben megszervezett kicsiny ruhagyár, amelyet a népnyelv „gatyagyár"-nak nevezett (gyermekholmit és alsónadrágot gyártottak ugyanis). A megélhetési gondok miatt sietve megszervezett és természetesen központi beruházási keretből nem részesülő üzem úgy kezdte meg a működését, hogy az ott dolgozó asszonyok munkaeszközként a saját varrógépüket vitték a gyárba, s azzal dolgoztak.58 Ez a példa is jelzi: a szektor megszervezését követő években a helyiipar dolgozói létszám, kapacitás és termelési érték tekintetében egyaránt alacsony szinten állt. 1954-ben Hajdú-Biharban (Debrecen nélkül) csupán 25 millió Ft termelési értéket produkált 838 munkással, a következőben (ugyancsak Debrecen nélkül) 34,35 milliót 1477 munkással;59 ugyancsak 1955-ben a Bács-Kiskun megyei állami helyiipar 2842 munkással dolgozott. <*> 1956 után e szektor helyzete javult, s 1960-ban (a szövetkezeti iparral együtt) összes termelése országosan 11-szer volt nagyobb, mint 1950-ben.6i Ez kétségkívül a gazdaságpolitikai szemlélet módosulásának is köszönhető. Ekkor már nem tiltották például a nagyobb arányú árutermelést, a javító-szolgáltató tevékenységet pedig 54 Az ipar területi fejlődése 1960—1970. 13. o. A „fejlett" megyék: Baranya, Borsod-AbaújZemplén, Fejér, Győr-Sopron, Komárom, Veszprém (alföldi:—); a „közepesen fejlett" megyék: Csongrád, Nógrád, Heves, Szolnok, Vas és Zala (alföldi: 2); a „gyengén fejlett" megyék: BácsKiskun, Békés, Hajdú-Bihar, Somogy, Szabolcs-Szatmár, Tolna (alföldi: 4). 55 HORVÁTH 1962. 108. (táblázat) Az adatokat átcsoportosítottam. 56 OT Tük. 1194 1197. d. (új) A megyék 1955—1956. évi jelentései a helyiiparól. 57 OT Tük. 899. d. Debrecen helyiipara (1955). 58 A Kossuth Rádió Hajdúböszörményről készült műsora alapján. 59 OT Tük. 1197. d. (uj) 1955. évijelentés Hajdú-Bihar megye helyiiparáról. 60 OT Tük. 899. d. A helyiipar 1955. évi termelési, létszám és béradatai c. táblázat (Bács-Kiskun megye). ÍR STARKA. 1963.
