Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 - 1. A gazdasági alapfunkciók átalakulása: az iparfejlődés problémái

//. sz. táblázat Az alföldi gyáripar foglalkoztatottjai, 1957 Település neve Lészám (1000 fö) Az egész Alföld gyáriparának %-ában Szeged 16,0 19,0 Debrecen 14,0 16,6 Szolnok 8,0 9,5 Békéscsaba 6,9 8,2 Kecskemét 6,5 7,7 Hódmezővásárhely 3,8 4,5 Baja 3,3 3,9 Martfű 3,2 3,8 Nyíregyháza 2,9 3,5 Nagykőrös 2,7 3,3 Együtt 67,3 80,0 A táblázatban szereplők közül az egyetlen tízezer lakosnál kisebb település Martfű volt, ahová a két világháború között települt egy nagyobb cipőgyár, a CIKTA (későbbi nevén: Tisza). Martfű a legpregnánsabb példa volt az Alföldön arra, hogy az erős iparosodottság önmagában nem tesz várossá egy települést, de példája volt annak is, hogy a központi hatalom pusztán ipari jellege miatt a településfejlesztésben jelentős előnyökhöz kívánta juttatni a hasonló nagyságú, de mezőgazdasági jellegű alföldi településekkel szemben.21 Szeged kiemelkedő szerepe arra is következtetni enged továbbá, hogy a könnyű- és élelmiszeripar drasztikus korlátozása a 100-nél több munkást foglalkoztató üzemeket kevésbé érintette, hiszen a város iparát zömmel az élelmiszer-, a faipar és főleg a textilipar alkotta (utóbbi iparágban Győr mellett a legjelentősebb vidéki központ volt). A szegedi könnyűipar fejlettsége a második világháború előtti korszakból eredeztethető;22 a 3 éves terv vitathatatlanul jelentős beruházása, a Textilművek felépítése (amelyet propagandisztikusan egyébként túlhangsúlyoztak) valóban tovább javította a helyzetet, de jelentőségét nem szabad túlbecsülni, hiszen 21 OT Tük. 455. d. A Területi Tervezési Főosztály átirata a Szolnok megyei Tanácsnak, 1953. szeptember 1. (Martfű község fejlesztési terve.) Az egyik legjelentősebb szegedi könnyűipari gyár, a Kenderfonó történetére ld.: SZILÁGYI—KÁPOSZTÁS 1976.