Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 - 1. A gazdasági alapfunkciók átalakulása: az iparfejlődés problémái

lalatnak, illetve telephelynek adtak otthont.'7 Ezeket a viszonylag nagyobb, már mindenképpen gyáripari jellegű üzemeket tekintve az Alföld legiparosodottabb megyéje az egykor egyébként több ok (a déli határ közelsége és Szeged negatív politikai megítélése) miatt nehéz helyzetbe került Csongrád megye volt. Nem csak a gyárak, telephelyek számát (37) tekintve előzte meg a második helyen álló Hajdú-Bihart (21), hanem az ilyen gyáraknak otthont adó települések száma (9) tekintetében is. (Bács-Kiskun megyében nyolc településen volt ilyen gyár, vagy telephely.) Ezeknél is fontosabb, hogy a foglalkoztatott munkások számát tekintve messze előtte járt a többi megyének: itt 11 303 munkás dolgozott a 100 főnél több alkalmazottat foglalkoztató üzemekben, míg a második helyen álló Békésben 6395 és a harmadikon álló Szolnokban 6258.18 Csongrád megye ezt a vezető szerepet elsősorban Szeged ipari fejlettségének köszönhette, hiszen ez a város volt 1952-ben is az Alföld messze legiparosodottabb települése: 1952 nyarán is 8656 munkást alkalmaztak a város 100 főnél többet foglalkoztató üzemeiben, ez az Alföld 38 852 ilyen munkahelyen dolgozó munkásának 22,3 %-a volt. Pusztán ebből a tényből több következtetés is adódik. Először is az, hogy 1952-ben az Alföld gyáripara meglehetősen koncentrált volt, hiszen az említett 44 településből az első ötben (Szeged, Debrecen, Békéscsaba, Szolnok és Kecskemét) dolgozott a munkások 61,4 %-a. Az Alföld iparának területi (települések szerinti) koncentráltsága az 1950-es évtized második felében sem változott: 1957-ben a fentebb említett öt város munkáslétszám alapján mért súlya pontosan akkora volt a régió gyáriparában,'9 rnint öt évvel korábban, 61,0 %. Az öt város sorrendje változott csupán, de az is minimálisan: Szolnok megelőzte Békéscsabát. Az utánuk következő öt településsel együtt (azaz a gyáripari munkáslétszám alapján számított első tíz város és község) az Alföld iparának pontosan 4/5 részével rendelkeztek:20 17 A 32 tízezernél népesebb település a következő volt: Baja, Kalocsa, Kecel, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas; Békéscsaba, Gyula, Mezőberény, Orosháza, Sarkad; Csongrád, Hódmezővásárhely, Kiskundorozsma, Makó, Szeged, Szentes; Debrecen, Hajdúszoboszló, Kornádi, Püspökladány; Cegléd, Nagykőrös; Kisvárda, Nyírbátor, Nyíregyháza; Jászberény, Karcag, Kunszentmárton, Mezőtúr, Szolnok, Törökszentmiklós. 1S A további sorrend: Hajdú-Bihar: 6255, Bács-Kiskun: 5720, Szabolcs-Szatmár: 2147, Pest megye délkeleti része: 774. 19 A rendelkezésünkre álló forrás „gyáripar"-ról beszél, de nem pontosítja, hogy milyen létszámot ért ezen. A korabeli iparstatisztikai gyakorlatban általában 100 munkás felett tekintettek egy üzemet gyáripari jellegűnek. 35 UMKL EM ir. XXVl-D-8-c. 2. d. Nagy Alföld ... településhálózati alapterv vázlata 1960.