Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 5. Településpolitikai korrekciók 1957-1963

sorolták,236 utóbbiaknak a vidékre települést ajánlva; s az új beruházások megkezdésénél is külön mérlegelni kellett, lehet-e az adott üzemet Budapesten kívül felépíteni. Később, 1960-ban megtiltották új, országos jelentőségű fővárosi ipari üzemek létesítését, bár több kiskaput is hagytak, például azt, hogy a kormány Gazdaságpolitikai Bizottsága mentesítést adhatott a tilalom alól.237 E felső szintű határozatok ellenére maguk az irányító szervek voltak kénytelenek megállapítani: „az eddig végzett munka során megállapítható, hogy nem sikerült a Politikai Bizottság határozatában, valamint a kormányelőterjesztésben foglalt alapvető ipartelepítési célkitűzéseket a gyakorlati munka során megvalósítani. A minisztériumok továbbra is ragaszkodnak a budapesti üzemek fejlesztéséhez."238 Egy konkrét gyár-kitelepítési ügy kapcsán ezt még azzal toldották meg, hogy „a dolgozók budapesti lakosok, akik nem követnék a vállalatot vidéki telepére",239 főként a jól képzett szakemberek ragaszkodnak a fővárosi lakóhelyhez. Az 1960. júniusi ismert MSZMP központi bizottsági határozat ennél is tovább ment, és számításba véve, hogy szövegét a nyilvánosság elé tárták, szokatlan nyíltsággal mutatott rá a budapesti és a vidéki életviszonyok minőségi különbségeire, amelyek a képzett munkaerő vidékre költözését gátolták.240 Nyilvánvalóan ilyen okok is szerepet játszottak abban, hogy amikor a vonatkozó MSZMP és kormányhatározatok nyomán az OT megváltoztatta a hároméves terv Budapestre tervezett ipari beruházásait és azok közül 17-et vidékre kívánt helyezni, e törekvése végül csak csekély eredménnyel járt: 6 kisebb beruházást telepítettek vidékre (ebből egyet Martfűre, egyet Nyíregyházára).241 A vidéki ipartelepítés a „koncentrált dekoncentrálás"-nak is nevezett módszerrel elsősorban az öt „ellenpólus"-ba, másodsorban 21 további városba (ebből hét alföldibe) összpontosult volna egy 1960-ban kidolgozott javaslat szerint. 242 A vidéki ipartelepítés gondolatát ekkor, az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején a hatalom kétségtelenül komolyabban gondolta és komolyabban vette, mint 1956 előtt. Erre olyan társadalmi késztetések ösztönözték, mint a mezőgazdaság kollektivizálása nyomán támadt tömeges munkanélküliség és a Budapestre irárnyuló tömeges bevándorlás miatti, a közlekedéstől a kiskereskedelemig mutatkozó túlzsúfoltság és a nagyarányú lakáshiány. (1958 és 1961 között Budapesten ugyan több intézkedéssel is drasztikusan korlátozták a betelepedési lehetőségeket, ám ez nem csökkentette a felvándorlást, csupán célpontját helyezte át a fővárost övező agglomerációs gyűrűbe.)243 236 A kormány Gazdasági Bizottsága 10155/1959. sz. határozata. 237 OT Tük. 1958. Az OT Területi, Szociális és Kulturális Főosztályának előterjesztése az OT Kollégiumához, 1958. szeptember 22. (Az ipartelepítés helyzete és feladatai.) 23r OT Tük. 1959. 30. d. Beszámoló az ipartelepítéssel kapcsolatos munkáról..., 1959. március 3. 240 MSZMP dokumentumok 1956-1962. 536. o. 241 OT Tük. 1959. 30. d. Beszámoló az ipartelepítéssel kapcsolatos eddigi munkáról..., 1959. márcjus 3. 242 OT Tük. 1960. 34. d. Irányelvek a II. ötéves terv ipartelepítési részének kidolgozásához, 1960. február 22. A hét alföldi város (természetesen Debrecenen és Szegeden kívül) a következő lett volnaj Nyíregyháza, Szolnok, Kecskemét, Csongrád, Szentes, Békéscsaba és Baja. 243 Ld. erre: SZELÉNYI 1990. 178. o.