Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 5. Településpolitikai korrekciók 1957-1963

hasonlóan229 általában az előbbiek javára oldották fel. Ez viszont a helyi (városi, falusi és regionális) érdekek figyelmen kívül hagyásához és a speciális helyi ismeretek hasznosításának elmulasztásához vezetett. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban ez a településhálózat- és regionális fejlesztési koncepció nem esett egybe a gazdaságirányító szervek elképzeléseivel, s főleg gyakorlati törekvéseivel sem. Amikor például szovjet hatásra23o 1957 őszén az Országos Tervhivatal szakemberei egy átfogó jellegű előterjesztést készítettek a 15-25 éves távlatra szóló regionális gazdasági tervezés rendszeréről, akkor a Hivatal elnöke, Kiss Árpád olyan indoklással vette le az egész problémakört a napirendről, amely alapjaiban kérdőjelezte meg a területileg kiegyensúlyozottabb gazdaságfejlesztés eszméjét: „Magyarországon — kis ország lévén — a népgazdasági távlati fejlesztési tervek nem annyira a helyi lehetőségek függvényei, mint inkább annak a függvénye, hogyan tudunk beilleszkedni a baráti (és) a kapitalista piaci adottságokba" — jelentette ki az OT 1957. szeptember 11-i főosztályvezetői értekezletén.23i Később ugyan az OT álláspontja módosult, de egyes gazdasági érdekcsoportok változatlanul hátráltatták a regionálisan kiegyenlítettebb gazdaságfejlesztést. Éppen ezért nem vezetett valamiféle mély fordulathoz az 1958 októberében hozott MSzMP politikai bizottsági határozata sem, amely kimondta, hogy az ipartelepítés arányosabb térbeli elosztásával biztosítani kell a fejletlen iparral rendelkező térségek gyorsabb gazdasági fejlődését. Ennek nyomán 1959-ben ugyan a kormány Gazdasági Bizottsága is intézkedett233 a vidéki ipartelepítés és ahhoz kapcsolódva az infrastrukturális fejlesztés felgyorsításáról, az Alfölddel kapcsolatban kiemelve a munkaerő-igényes iparágak telepítésének lehetőségét és szükségességét,234 a várt nagyarányú változások mégsem bontakoztak ki. Ekkor, az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején például csak csekély eredményt hozott a budapesti ipari üzemek vidékre telepítésének terve, amellyel egyszerre akarták csökkenteni a főváros túlzsúfoltságát és mérsékelni a vidéki munkanélküliséget. Kevéssé ismert, hogy a budapesti ipartelepítés korlátozásának, sőt tilalmának gondolatát az első ötéves terv idején vetették fel hivatalosan. Egy 1953-ban készült, az ipar területi elhelyezésével foglalkozó „értékelés" például egyenesen egy MDP politikai bizottsági határozatra hivatkozik, melynek értelmében Budapestre csak kivételelesen lehetett volna új üzemet telepíteni.235 (Mint láttuk, ennek ellenére az első ötéves terv idején az új munkahelyek közel fele Budapesten létesült.) 1959-ben a fővárosi üzemeket fejleszthető, tovább üzemeltethető és megszűnő kategóriába 229 FRENCH—HAMILTON (szerk.) 1979. 6—7. 0. 230 V.ö.: M. APRÓ 1957. 231 0T x

u

k. 1957. 22. d. Az 1957, szeptember 11-i főosztályvezetői értekezlet. 232 Ismertetését ld.: TATAI 1984. 24. 0. 233 UMKL OT Tük. 1960. 34. Az ipartelepítés helyzete a második ötéves tervben. Előterjesztés az OT Kollégiumához d. n. (1960) című anyag rövid áttekintést nyújt az addig hozott, az ipartelepítéssel kapcsolatos felső szintű határozatokról. 23í U.o. Míg az Alföld részesedése a második ötéves terv beruházásaiból a tervek szerint még mindig csak 9,5 % lett volna, addig az ipari létszámnövekedés 23,4 %-a jutott volna erre a térségre. 2W OT Tük. 481. d. Az I. ötéves terv telepítése. (Az OT Beruházási Főosztálya munkájának értékelése, d. n. (1953).