Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 4. Településpolitika az új szakasz időszakában

készített, 133 amelyben Magyarország új megyebeosztására tettek javaslatot. A tervezet elkészítése nyilvánvalóan szoros összefüggésben állt a rajonírozási törekvésekkel. Erre az időbeli egybeesésen túl a rajonok felállítása és a megyebeosztás megváltoztatása melletti érvelés nagyfokú hasonlatossága, már-már azonossága enged következtetni. Tudniillik a megyék száma csökkentésének — hiszen erről volt szó — indokai között is a komplex, gazdaságilag javarészt önellátó egységek kialakításának szükségességét említették első helyen, akár a rajonírozás esetében, s itt is a Szovjetunió példájára hivatkozva. Az említett BM—OT javaslat három változatot tartalmazott. Ezek közül azt tekintették a megvalósításra leginkább érdemesnek, amely a megyék számát 10-re csökkentette volna, az alábbiak szerint (az elnevezések ideiglenesek voltak). 1. Budapest megye 2. Miskolc megye 3. Debrecen megye 4. Szolnok megye 5. Békéscsaba megye 6. Kecskemét megye 7. Pécs megye 8. Székesfehérvár megye 9. Győr megye 10. Keszthely megye. A második variáns ettől csak némileg tért volna el: az Alföldön még eggyel csökkentette volna a megyék számát (Békéscsaba megye és Szolnok megye összevonásával), azaz országosan kilenc megyét javasolt. A harmadik viszont mindössze hat megyét kívánt kialakítani, ami azért érdemel figyelmet, mert ez esetben a megyei tanácsok funkciója és hatásköre megváltozását is feltételezték, közelebbről azt , hogy a hat megye átvenné a minisztériumok hatáskörének „jórészét". A javaslatot 1953 januárjában az MDP Politikai Bizottsága megtárgyalta és elfogadta, majd az év júniusában egy bizottság ismét hitet tett az első változat mellett. Ám a gazdásági 1953-ban vezetésben végrehajtott személyi változtatások (Vas Zoltán más összefüggésben már említett leváltása), de sokkal inkább az 1953. június végétől a belpolitikai életben lezajlott, egyébként a lakosság széles rétegei által üdvözölt átalakulás levették a napirendről a megyebeosztás újabb megváltoztatásának javaslatát. 4. Településpolitika az új szakasz időszakában Az 1953 nyarán szovjet nyomásra elhatározott belpolitikai változtatások, amelyeket az ekkor kinevezett új miniszterelnök, Nagy Imre 1953. júliusi kormányprogramja tárt az ország nyilvánossága elé,134 a terület- és településfejlődés terén is lényeges következményekkel jártak. Ezek az egész alföldi régió szempontjából — előrebocsájtjuk — kedvező irányú politikai korrekciók részben áttételesen, elsősorban a gazdaságpolitikai prioritások megváltoztatásán keresztül, részben közvetlenül a terület- és településfejlesztési politikában éreztették hatásukat. A gazdaságpolitikai változtatások közül különösen az életszínvonal javítására, a mezőgazdasági termelés feltételeinek kedvezőbbé tételére és a szélsőséges 133 UMKL OT. Tük. 1193. d. Az OT és a BM közös előterjesztése, 1952. november 24. Készítették: Márton János OT főosztályvezető és Varga András BM miniszterhelyettes. m SzN, 1953. július 5.