Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 4. Településpolitika az új szakasz időszakában
iparosítási politika leállítására hozott intézkedések hatottak kedvezően az alföldi városok helyzetére. (Mint ismeretes, a nehéz- és különösen a hadiipar ugrásszerű fejlesztését célzó iparosítási politikát maga az MDP Központi Vezetősége is „kalandor" jellegűnek minősítette 1953. júniusi határozatában.)!35 Mielőtt ezekről szó esnék, érdemes röviden kitérnünk arra a kritikára, amellyel magas beosztású állami hivatalnokok már 1953. első hónapjaiban, tehát az új szakasz politikájának meghirdetését megelőzően illették az iparosítási politikának a regionális fejlődésre gyakorolt káros hatását. Ez a kritika ugyanis az alföldi agrárvárosok sorsa szempontjából igen lényeges összefüggésekre mutatott rá. E nyilvánosságra persze nem hozott bírálatok megfogalmazói az Országos Tervhivatal több főosztályának a munkatársai, illetve vezetői voltak, akik 1953 elején kezdték meg a második ötéves terv első változatainak körvonalazását. Ezek a belső használatra készült elemzések'36 az első ötéves terv tapasztalatai alapján elsősorban az alábbiakra mutattak rá: 1. Az 1949-ben tett hangzatos politikai ígéretekkel ellentétben nem történt előrelépés az Alföld és a Dél-Dunántúl iparosítása terén, ellenkezőleg: az országon belüli regionális különbségek jelentős mértékben tovább növekedtek. 2. Az 1950-es évek elején teljesen figyelmen kívül hagyták az „általános településfejlesztés szempontját", e komplex feladatot a beruházások területi elhelyezésére redukálták. 3. Szélsőséges módon elhanyagolták a lakásépítést. Az „új szakasz" politikájának meghirdetése után a korábbi gyakorlat bírálata keményebbé és konkrétabbá vált, hiszen a bírálók 1953 júliusától már komoly politikai támogatást tudhattak maguk mögött. Ekkortól a kritika már nem csak a nagy mezőgazdasági régiók gazdaságpolitikai elhanyagolására (a dolgot nevén nevezve visszafejlesztésére) vonatkozott, hanem az ország már addig is messze legfejlettebb városának, Budapestnek a túlzott ütemű fejlesztésére is. Egy 1954. őszi, Vályi Péter OT elnökhelyettes számára készített belső jelentés például rámutatott, hogy az első ötéves terv első négy évében az ország összes beruházásainak mindössze 7,3 %-a jutott az Alföldre, ahol a lakosság 32,5 %-a élt, ezzel szemben a fővárosban létesítették az ország összes új munkahelyének 47 %-át. 137 Ehhez hozzátehetjük: a legfelső szintű politikai, gazdasági és egyéb irányítás, a megannyi új főhivatal, tröszt stb. munkaalkalmai, továbbá a legmagasabb szintű tudományos, kulturális, oktatási, tömegtájékoztatási, sport és egyéb tevékenységek még az említettnél is jóval magasabb arányban összpontosultak Budapestre. E kitérő után vegyük sorra azokat a fentebb említett gazdaságpolitikai változásokat, amelyek nyomán kedvezőbbé váltak az Alföld mint régió, s benne az agrárvárosok fejlődési feltételei. 135 A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a párt politikai irányvonalában és gyakorlati munkájában elkövetett hibákról s az ezek kijavításával kapcsolatos feladatokról. 1953. június 28. P. 1986. 4. sz. 136 QJ Tifa 4gQ. d. Az OT Beruházási Főosztályának a II. ötéves tervre vonatkozó javaslatát véleményezték: a Kulturális és Szociális; a Munkaügyi; a Közigazgatási; a Műszaki Fejlesztési; a Kohászati és Gépgyártási és a Műszaki Főosztályok, valamennyi 1953 februárjában. 13 OT. Tük. 875. d. (új) A népgazdaság fejlődése az első ötéves terv időszakában. Vályi Péter elnökhelyettes elé terjesztett anyag. Az előterjesztés kelte: 1954. december 18. A 45 oldalas anyag dátumozása: 1954. XI. 19.
