Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 3. Igazgatási reformtervek és a területi igazgatás módosítása
járások szervezetét. Az 1948 nyarán még számításba vett javaslat, a járások számának felére csökkentése, már szóba sem került. Beérték azzal, hogy 16-ot megszüntettek és hat újat megszerveztek. Az Alföldön ezen intézkedések egyenlegeként néggyel csökkent a járások száma. Egyidejűleg kilenc település elvesztette járási székhely-szerepkörét (Jánoshalma, Battonya, Kiszombor, Biharnagybajom, Gyömrő, Gáva, Mándok, Kiskundorozsma és Abony), és öt új székhelyet jelöltek ki (Szeged, Kecskemét, Nyíregyháza, Kiskunhalas és Cegléd). Mint jól látható, a járási székhelyeket a nagyobb, fejlettebb településekbe helyezték át erősítve ezek helyzetét, ám gyengítve a tegnapi székhelyekét. Jóformán meg sem száradt a nyomdafesték az ország területi igazgatási rendszerét módosító kormányrendeleteken, egyes gazdasági főhatóságok máris felvetették a területi igazgatási beosztás újabb, „termelési alapon" történő átszervezésének gondolatát. Tudnivaló ugyanis, hogy a megyei tanácsokat létrehozásuk pillanatától a területi gazdaságirányítás legfontosabb szerveinek tekintették és megfordítva, a megyei tanácsok legfőbb kötelességévé a gazdasági szervező tevékenységet tették. 130 Egyidejűleg elhaltak a területi gazdaságirányításnak a hároméves terv időszakában működtetett szervei, például a mezőgazdasági igazgatóságok és az OT területi megbízottainak munkája. 131 A megyei tanácsok gazdaságirányító tevékenysége természetesen roppant korlátozott volt, hiszen az ún. minisztériumi vállalatok irányítása nem tartozott a hatáskörükbe. Ezért munkájuk főleg a mezőgazdasági tevékenységek (termelés, begyűjtés, anyagelosztás stb.) szervezésére és a helyi ipar irányítására korlátozódott. Mivel az utasításos gazdaságirányítási rendszerben, amelyben a központi terveket a munkapadokig és az Íróasztalokig kellett lebontani, állandóak voltak a működési zavarok, a központi irányító szervek ezeket a nem ritkán kaotikus állapotokat előszeretettel írták az alsóbb szervek, közöttük a megyei tanácsok számlájára. Innen pedig már csak egyetlen lépést kellett tenni, hogy a bajok orvosságát a szervezeti változtatásokban találják meg (a korszakot egyébként a permanens átszervezések jellemezték az élet szinte minden területén). Ez a fajta orvosság persze csak tüneti kezelésre volt jó: a tervgazdaság működésének súlyos zavarai, mint erre Kornai János már az 50-es évek közepén, később pedig sokan mások is rámutattak, a rendszer lényegéből, „parancs"-gazdaság jellegéből, 132 a magántulajdon totális tagadásából és számos más, a helyi tanácsok (egyébként vitathatatlanul alacsony színvonalú) gazdaságirányító tevékenységénél komolyabb fogyatékosságokból következtek. Mindenestre ami 1950 végén még csak a gazdasági bürokrácia belső előterjesztéseiben, illetve gazdasági vezetők publicisztikai írásaiban fogalmazódott meg, az 1952 őszére már hivatalos javaslat formáját öltötte. Az újabb reform irányítására létrehozott állami főhatóság, az Államigazgatási Területi Átszervezési Bizottság elé 1952 novemberében a BM és az OT egy közös előterjesztést 130 g E £ R 1950 131 UMKL Bni. ir. XIX-B-l-m. Helyi Tanácsok Főoszt. 9. d. Az OT 0370/6/1949/216. OT. sz. határozata városi és vármegyei tervmegbízotti intézmény megszüntetéséről. ™ KORNAI 1990. 172. o.
