Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 3. Igazgatási reformtervek és a területi igazgatás módosítása

1944 végén — 1945 első felében (nem választások útján, hanem a pillanatnyi hatalmi befolyásnak megfelelően) megszereztek."3 Az MKP elutasító és végeredményben az egész reformterv hidegre tételéhezi'4 vezető magatartását tehát taktikai és nem elvi okok motiválták, legalábbis 1946-ban. Amíg ugyanis a „népi demokratikus"-nak nevezett rendszer tartós fennmaradásával számoltak, addig az általuk végcélnak tekintett tanácsrendszer bevezetését sem tartották időszerűnek. Ezzel magyarázható, hogy két vezető igazgatási szakértőjük röviddel a parasztpárti javaslat közzététele után egy belső, tehát a propagandisztikus szempontokat mellőző előterjesztésben is úgy foglalt állást, hogy „a városmegyei elképzelést feltétlenül helyeseljük"."5 1948-ra viszont alapvetően megváltozott a helyzet. Az MKP, más kelet-közép-európai kommunista pártokhoz hasonlóan ekkor már gőzerővel a proletárdiktatúra, a szovjetrendszer bevezetésére törekedett, s ezért ettől kezdve már nem taktikai, hanem elvi okok miatt tartotta elfogadhatatlannak a sajátos magyarországi viszonyokra kidolgozott városmegyés javaslatot. Ez a megváltozott felfogás tükröződik az MKP (MDP) által 1948 májusa és 1949 januárja között gyors egymásutánban készített négy igazgatási reformkoncepción is.ne Ezeknek a tervezeteknek közös vonása, hogy egyikük sem egy parlamentáris demokrácia önkormányzatainak és helyi igazgatási rendszerének kiépítését, hanem a proletárdiktatúra helyi hatalmi szervei, a tanácsok megszervezését kívánta szolgálni, ha ezt 1948-ban még jól-rosszul palástolni is igyekeztek."'

1 Ezért a két év előtti parasztpárti javaslatnak már csak egyes elemei bukkannak fel bennük, s azok is csak az 1948-as változatokban (a vármegyerendszer megszüntetésének, a járások száma felére csökkentésének, egyszersmind igazgatási szerepük növelésének és az országos kerületek felállításának gondolata tekinthetők ilyen elemeknek)"8 szellemük már alapvetően ellentétes azzal. Ellentétes, hiszen már nem a dolgot magát, a korszerű igazgatási rendszer kiépítését, hanem az „osztályharc ügyét" kívánták szolgálni. Miként ezt a „közigazgatási reform alapelvei"-t megfogalmazó 1948. júliusi tervezetben expressis verbis ki is mondták: „A népi demokráciában az államhatalom az osztályharcnak egyik döntő eszköze a kapitalista elemek felszámolására és a szocialista fejlődés meggyorsítására.""9 Ezzel az „osztályharcos" felfogással magától értetődően nem volt összeegyeztethető az önkormányzatiság eszméje (a szót magát is csak idézőjelek között, „úgynevezett 'önkormányzatok'"ként említették), s azzal a demokratikus centralizmus doktrínáját állították szembe. Ez a kommunista pártok gyakorlatában széles körben alkalmazott elv ebben a 113 1946 őszén az MKP vezetése úgy ítélte meg az erőviszonyokat, hogy e választások eredményeképpen „az önkormányzatok ... túlnyomó részeben a baloldali blokkal szemben a kisgazdapárt (sicHjutna többséghez". Pl A 174. f. PB (film) 192. Az MKP PB 1946. október 24-i ülése. IK Részletesebben ld.: GYARMATI 1989. 9—15. O. 115 Pl A 174. f. 15. cs. ö. e. Szabó Imre és Beér János tervezete, 1946. július 28. 116 Ismertetésüket ld.: BEÉR 1962. 130—135. o. 117 Azzal például, hogy egy ideig „a régi, jó, népszerű elnevezéseket" igyekeztek megtartani. BEÉR 1962. 131. o. 118 Pl A 276. f. 67/56. ö. e. A közigazgatási reform alapelvei. 1948. július 10. 119 U.o.