Blazovich László - Géczi Lajos: A Telegdiek pere 1568-1572 - Dél-Alföldi évszázadok 6. (Szeged, 1995)
BEVEZETŐ
A perbe bocsátkozás után perbeszédek következtek majd a bizonyítás, amelyről már részletesebben szóltunk. Á bizonyítást lezáró ítélet ellen, illetve az oklevelekkel való bizonyítás esetében a végítélet ellen tiltakozással lehetett élni új kihallgatást kérve. A tiltakozást háromszor lehetett ismételni. Mindezek az egyes perszakaszokat további kisebb szakaszokra bontották, és az ügyvédszó visszavonásával együtt annak kedveznek, aki a per elhúzását kívánta.22 Ahogy a per egyre több szakaszra osztódott, fokozatosan nőtt a bíró szerepe. Egyre aktívabb lett, különösen fontos szerepet játszott az egyre fejlődő bizonyítási eljárás során. Tovább növelte személyének fontosságát a perek írásbeliségének kiterjedése. A bírói ítéletlevelek kezdetben miként az egyszerű tudományvételt tartalmazó oklevelek, a legfontosabb adatokat tartalmazták csak. A perlekedők neveit, a peres ügy rövid leírását, a becsatolt oklevelek tartalmára utalást és az ítéletet.23 Később az oklevelek egyre terjedelmesebbek lettek. A kancellária egyre pontosabban működött a Károly Róbert király által megteremtett békeévekben. Jól mutatja ezt az: amikor a hosszú ideig (1315—1324) működő Lampert mester országbírót, akinek nagy érdemei voltak a méltóság tekintélyének megszilárdításában, halála után Köcski Sándor követte, aki azelőtt katona lévén kevés ismerettel rendelkezhetett a királyi jelenlét bíróságának működése felől, mégsem állt be nehézség az ítéletlevelek kiadásában, sőt azok terjedelme növekedett. Részletesebben írják le az esetet, a per alakulását,24 és az országbíró bírótársainak nevét is feltüntetik. Például 1327. május 11-én a Fakó és Andics mesterek valamint a Szentgyörgyiek, Sebes és Péter ügyében Sándor országbíró László kalocsai érsekkel, Benedek csanádi püspökkel, András fehérvári és János veszprémi préposttal, Demeter tárnokmesterrel, Mikch szlavón bánnal, Miklós pozsonyi ispánnal és más nemesekkel ítélkezett. 25 Miklós domonkos testvér, olvasókanonok és fivére Gergely fia Dániel valamint a sági nemesek Ság felső részének birtoklásáról folytatott perében ugyancsak tekintélyes bírótársakkal együtt döntött az országbíró. Jelen volt Boleszló esztergomi, László kalocsai érsek, Miklós győri, András erdélyi püspök, András fehérvári, János veszprémi, András budai prépost, Fülöp nádor, Demeter tárnokmester, Tamás erdélyi vajda, Mykch szlavón bán és Deseu soproni ispán.26 A bírói tanács azért is állhatott az ország legjelentősebb báróiból és a legtanultabb papokból, mert [IV.] Béla király Ság HAJNIK IMRE 1899. 224—235. A törvénykezési szervezet 14. századi fejlődésére lásd: JÓZSEF GERICS: Beitrage zur der Gerichtsharkeit im ungarischen Königlichen Hof und der Zentralverwaltung im 14. Jahrhundert. In: Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica. Tomus. VII. Bp. 1965. 3—28. 23 Anj. Okit. VII. 178. sz., 405. sz., 450. sz., 464. sz., 479. sz., 509. sz., 649. sz. 24 Anj. Okit. XI. 1327. február 23., 1327. április 28., 1327. május 18., 1327. május 21., 1327. június 4., 1327. december 14. f Uo. 1327. május 11. 26 Uo. 1327. május 18. Kiadva: Sopron vármegye története. Oklevéltár I. 1156—1411. Sopron. 1889. Szerk.: NAGY IMRE. 271-273.
